Hetekkel ezelőtt Erikával arról értekeztünk, hogy el kellene olvasnom pár Ulickaja könyvet, szerinte tetszene nekem és kölcsön is ad nekem majd egy novelláskötetet, hogy ráérezzek az ízére. Sajnos közben lebetegedett, nem tudtunk találkozni.
A napokban Zazálea éppen tavalyi olvasmányélményeit osztotta meg velünk, blogolvasókkal, és azt írta, leginkább az Ulickaja könyvek tetszettek neki.
Ma a szüleim látogatóban voltak és Anya elhozta nekem a Szonyecskát. Nem én mondtam neki.
Van ebben valami sorsszerű. Vonzódunk egymáshoz. Bízom benne, hogy nem csalódás lesz a vége. Mármint a kapcsolatunknak.
Andi, ha elolvastad nekem is kölcsönadnád?
VálaszTörlésKöszönöm Andi, felveszem a kapcsolatot az Ulickaja könyvekkel!:-) Nem fogadalom, de kitartóbban megteszem, mint a napi fotózást! az nekem nem megy:-( Sorsszerűség létezik, mert hetek óta mocorog bennem, hogy mit olvassak- az tuti, hogy jogszabályokat már nem fogok:-)))
VálaszTörlés