Csodaszép napsütés fogadott reggel, gondoltam: ez aztán a szép nap! Majd… Néhány szemelvény a mai nap (eddigi) terméséből.
Tudtátok, hogy nem minden gépjármű alaptartozéka az irányjelzőkar? Így aztán, ha ilyen autó mögött/mellett haladtok, sávváltáskor, kanyarodáskor, parkolóhely elhagyásakor bizony jobb, ha előveszitek intuíciós képességeteket, de legalábbis egy mentalistát hívtok segítségül. Csak így sikerülhet megérezni, kitalálni, mi a másik szándéka. Azt nem tudom megmagyarázni, hogy ezek a legtöbb esetben miért „a mi autónk” típusú gépjárművek…
Szentmihályi út (kétszer két sáv). Piros lámpa, én vagyok a sorban a harmadik. Lámpa zöldre vált. Előttem fehér, dobozos autó, benne két férfiember. Ismétlem, lámpa zöld. Még mindig, és még mindig. Előttem gépjármű nem mozdul, irányjelzés semmi. Halk dudaszó. Tőlem. Majd kedves vezetőtársam, középső ujjának felemelésével int csendre. Mégis, mit képzelek, hogy megzavarom őt! Várakozom, előzni nem tudok, mellettem folyamatos forgalom. Eztán előttem vészvillogó bekapcsol, majd váratlanul autó elindul (!), közben én már előzök. Majd autó lámpánál jobbra el. Még mindig vészvillogóval.
Bevásárlóközpont. Teli kocsival, tempósan haladok egy üres pénztár felé. Hoppá megvan! Kocsit jobbra irányítom. Nem egyszerű, nehéz a szállítmány, csúszik a kő. Közben mellettem lassan halad, egyedül (!) egy fiatal nő. Három méteres körzetében senki. Kosara, bevásárlókocsija nincs. Miközben beparkolok a pénztárhoz, mérgesen rámkiált. „Kisbabával vagyok. Miért vág be elém a pénztárnál?” ??? Na, ide is mentalista kellene: mégis honnan sejthettem volna, hogy a főfolyosón egyedül andalgó vásárló valójában családos, kisgyerekkel rendelkező anyuka, akinek kosarát férje cipeli, valahol az áruház területén.
Úton hazafelé. Bekanyarodva az utcába látom, hogy a rend őrei éppen ipszilonban fordulnak meg. Hagyom, várok, türelmesen. Valahogy olyan furcsán mozog az autó. Ja, persze! Kormánynál ülő telefonál. Mobilon, ami a kezében van. Mellette az autóban egyenruhás, fiatal rendőrnő. Ő nem telefonál. Végre sikerül a manőver, autó lassan elindul előttem. Lassan. Nagyon lassan. Én mögötte. Lassan. Cammogva. Rendőr még mindig telefonál, kocsi imbolyog, majd váratlanul megáll, picit félrehúzódik az úton. Na, itt már nem bírtam tovább és kielőztem őket. Fogalmam sincs, mit csináltak. Kerestek valakit? Nem találták a címet? Miért nem az anyósülésen ülő kolléga telefonált? Miért nem tudnak ők is irányjelzőt használni? Örök rejtély marad.
*Zárójelben, ttt jegyezném meg, a teljesség kedvéért, hogy dinamikusan vezetek és alapjában véve türelmetlen ember vagyok. Zárójel bezárva.
A zárójeles mondatoddal teljesen azonosulni tudok. Én még csúnya szavakat is rendszeresen használok, ha a gyerek is velem van, akkor kevésbé csúnyákat, de ő még azért is rámszól. :)
VálaszTörlésAkkor itt jötél el mellettünk és ott vásálsz, ahol mi? SZuper. Egyszer randizhatnánk :))) Lehet, hogy a szomszéd utcából scrappelünk???
Egyébként pedig nagyon sok proli lopta az Ecserin a jogsiját, és az a bizonyos irányjelző kar megvan, csak nem tudja, merre keresse.... :)