Vers mindenkinek

Boda Magdolna: Üzenetrögzítő

Az üzenet helyett
kérem,
hagyjon egy hosszú,
örömteli csendet.

Csókra várva... :-)

Vers mindenkinek

Varró Dániel: Büfé

Na látod, mint e tétován tekergő
üres felét takargató csiga,
úgy vergődöm – mignonra hullt tepertő,
házamra többé nem lelek soha.
Úgy bőgök érted mint a tej, ha kábé
ezer tehénke múltja egybeolvad,
meg úgy kesergek érted, mint a kávé,
szívembe szórt horoszkópos cukor vagy.
Na látod én is így sülök pirosra,
mosolynyi szendvicsekre kent husok…
Te árva szösz, napocska, csillagocska,
belém ragadsz akár a jambusok.
Betölt a nyár, kicsordul és lecsöppen,
üvegszilánk az alvadó kecsöpben.

Just give me a reason...

CEWE 199 avagy Sziklák, hegyek, dombok, kövek

Ezen a héten Lululu feladatát kellett megoldani: "készíts természetben kirándulós, történetmesélős oldalt! Lehet dupla is, de nem feltétel. Kikötés még, hogy ne virágok és víz (tenger, folyó, tó…) domináljon a képeken, hanem sziklák, hegyek, dombok, kövek." Krisssz úgy gondolta, hogy Lululu jó kis csavart tett a feladatba, tengerpart így szóba sem jöhet. Na, ebbe meg én vinnék egy csavart, és szeretnék rácáfolni: igenis a tengerpart is lehet sziklás, hegyes, dombos, köves!!! :-) 

Szeretném ugyanis, ha szakítanátok azzal a sztereotípiával, hogy a Côte d'Azur az csupán a tengerpart, a napfény, a vitorlások és a leanderek hazája. Hiszen - amint a képek is mutatják - bővelkedik bizony sziklákban, hegyekben, dombokban és kövekben is... Kívánom mindenkinek, hogy a saját szemével is győződjön meg egyszer a képek valódiságáról, és "élőben" élvezze ezt a fantasztikus tájat. Ezek valóban olyan pillanatok, melyeket érdemes megőrizni, elmenteni emlékezetünkben. 

Íme a bizonyíték:

Felhasználtam: KPertiet_Template, ACO Aurore boreale, MdGroot_Sail

Lélekmelegítő

Na, mára aztán minden türelmem elfogyott. Hétfő óta, leszámítva keddi látogatásomat a dokinál, szobafogságban vagyok a megfázásom miatt. Tudom, tudom: ez a hóhelyzetesekhez képest lófütty...
Még mindig köhécselek kicsit, és az orrom is elkezdett amúgy rendesen dugulni, elő kellett venni az orrsprayt. :-( Már megnéztem egymillió filmet (ha még egy DVD-t le kell venni a polcról, sikítok!), oda-vissza vágom a csatornák sorrendjét a TV-ben, lassan elkészül az egyik fotókönyv, volt némi kreatívkodás is, de azért emberek közé vágyom, és ki a szabadba! Messze még a hétfő...
Ma már kimerészkedtem a közeli boltba ebben a varázslatos napsütésben, és ezekkel a csodaszép tulipánokkal* tértem haza (jó, vettem némi ennivalót is). Lélekmelegítő.

* A múltkori virágkötészeti alkotás csibéi átköltöztek egy időre a tulipánok mellé. 

Vers mindenkinek

Szabó Lőrinc: A szem örömei

Szerettem a szép, sima köveket,
nyulak szőrét, a selymes füveket,
jó anyagot, fűzgally fehér húsát,
melyről úgy lejön a bőr, katicák
piros hátát, fekete pettyeit,
elnézni, a halak hogy kergetik
egymást a vízben, hogy játszik a nap
az Ipoly tükrén s a tükre alatt,
fecskefű vérét, kutyatej tejét,
nagy napraforgók oroszlánfejét,
a zizegő szalmavirágokat,
a szomorú és szelíd lányokat,
aranyzöld gyíkok lüktető hasát,
gőz fátylait, felhők habtorlaszát,
a lepkéket, s nagyon a pókokat
s csöves vagy napernyős hálóikat,
s legjobban azokat a perceket,
amikor nem tudtam, hogy mit teszek.

Bálint elkésett

Ezt még Bálint-nap környékén terveztem befejezni. Aztán ez a megfázás, no meg ez az ítéletidő kellett hozzá, hogy végül elkészüljön... Semmi extra: készen vásárolt filcszív, némi díszítéssel és tömőanyaggal.

Én kevesebb színnel, dísszel szeretem.

Igazából ilyennek kellene lennie.

Szófiai élmények

Egy korábbról elmaradt úti beszámoló álljon most itt. Nemrég röpke két napot töltöttem a bolgár fővárosban, munka-munka-munka miatt. Egy ügynökség kiválasztásában segítettem a bolgár kollégákat és egyben megismerkedtem az ottani munkatársakkal.
Nekem Bulgáriáról csupán gyerekkori, tengerpartos élményeim vannak, azok pedig igen szépek. Még a boldog '80-as években látogattunk el a családdal háromszor is, nyaranta. Máig emlékszem a homokos tengerparta, a mellette húzódó sziklafalra, a kagylógyűjtésekre, a finom ételekre... Azóta ismét felkapott lett a  tenger középső szakasza, de ez - az elmondások szerint - magával vonta egykori bájának részbeni elvesztését is.
Vegyes érzelmekkel álltam az út előtt, magam is meglepődtem, hogy izgulok: aztán rájöttem, hogy részben amiatt, mert nem beszélem az ország nyelvét! :-) De mivel két hét alatt nem lehet megtanulni bolgárul, akárhogy is szerettem volna, maradt a bizodalom abban, hogy majd csak lesz valahogy... Persze utólag jót kuncogok az egészen, hiszen minden flottul ment.
A bolgárok nagyon kedvesek (tudom, tudom: egy népről általában nem lehet kijelenteni bármit is), nyitottak, barátságosak voltak. A szállodából küldtek autót a reptérre és Pavel várt egy táblával a kezében, rajta a nevemmel. A szálloda korrekt volt, semmi extra, legnagyobb előnye, hogy 10 perc sétára van a bolgár cég központjától. A munka java részét első nap letudtuk (hosszú volt, nem tagadom). Este azonban kárpótolt bennünket egy kis városnézés és egy fantasztikus étterem. Isteni ételeket lehet általában enni: rengeteg zöldséget, különféle húsokat, és azok a sajtok... Olyan paradicsomot ettem március elején, mint amit itthon nyáron szoktunk... Nem tudom, hogyan csinálják. Hja persze, a bolgárkertészek tudják a dolgukat! :-)

A város nem valami szép, igaz a templomok lenyűgözőek.

Meg van benne pár régi, nagyonszocialista épület, amit jelenleg is használnak.

Ez volt régen a szocialista párt központja

Az elnöki palota

Egyik kollégám jóvoltából előre fel voltam készítve pár dologra, így csak kicsit sokkolt a panelrengeteg, a kint száradó ruhák és az antennahalmaz, a katasztrofális közutak, a taxisofőrök "haláli" vezetéstechnikája... Viszont gomba módra szaporodnak a bevásárlóközpontok, a boltok teli vannak (jóféle) áruval, az emberek jól öltözöttek. Csak azt sajnálom, hogy nem volt idő ellátogatni egy kis faluba, hogy felvásároljam a helyi sajtkészletet. Állítólag ott lehet csak igazán finomakat venni.
Még egy érdekesség: március 2-án érkeztem, pont egy nappal a bolgárok egyik ünnepe, a Martenica kezdete után. Kattintsatok ide, és olvassátok el, mi is ez, nekem nagyon tetszik! Én is kaptam ajándékba karkötőket (sodrott szalag)...

Igaz ugyan, hogy egy héttel hazaérkezésem után ledöntött egy dátha, ami még most is kínoz (szegény szomszédok, remélem, alszanak a köhögésem ellenére), de remélem, általánosságban csupa jót hoznak nekem a kis karszalagok... Minden esetre mindenkinek javaslom, hogy ha teheti, látogasson el Bulgáriába: olcsón, nagyon jól szórakozhat! Én mindenképpen visszavágyom...

Vers mindenkinek

Illyés Gyula: Öt percre

Öt percre nem gondoltam rád.
Be jó volt, istenem,
öt percre tőrdöféstelen
lélekzenem!

Öt percre nem gondoltam rád.
Milyen meglepetés:
kiállt a sajgó szerelem,
nem szúrt a kés,

lazult a szorító marok,
megállt a fulladás,
elszállt a féltés, a gyanu,
leszállt a láz.

A megcsitult szív hogy csodálkozott.
Való? Igaz?
Nem vagy! Hiány vagy! Annyi sem.
Halott! S ha az?

Öt percre az örökviharú ég
tisztást kapott.
S most annál reménytelenebb,
ahogy megint zuhog,

csattog és dörög, idegemen át
földek-egek
bömbölik, nincs egy pillanat tovább
tenélküled!

Tavaszi kompozíció

Pár napig távol voltam munkaügyben (Szófia), de ismét itthon. Fáradtan, de élményekkel telve, melyek felsorolására később vállalkoznék. Mutatok viszont egy újabb tavaszi alkotást, melyet köszönetképpen rittyentettem össze Jutkának. A fagomboknak, a mosolyó barikáknak*, a kockás szalagnak, a tavaszzöld kaspónak és a sárga tulipánoknak van ember, aki ellent tudna állni? :-) A koszorút pedig magam fontam, a sétám során összegyűjtött fűzfaágakból.

* Igen: kínai, igen: kissé giccses. Na és? :-)

Ecsetet ragadtam: második felvonás

Második tematikus-festős estének az "Anglia – Az ötórai teák világa" címűt választottam a Made by You ajánlatából. Nem bántam meg. Mindig is vonzottak a finom porcelánok, a csodálatos motívumok; ugyanakkor nem vagyok az a habos-babos-rózsás lány, emiatt egyfajta kihívásnak tekintettem megfesteni valamit ebben a stílusban.

Egy Nizza fantázianevű csészére esett a választásom: sokkal öblösebb a pereme a hagyományosnál. Fineszes voltam, hiszen így egyszerűbb festeni a csésze belsejébe. :-) A konkrét minta a helyszínen alkault ki, mert noha nézegettem előre inspirációs képeket, oldalakat, a hely varázsa és az ottani társaság végül is arra "kényszerített", hogy átalakítsam az eredeti terveket. Ismét remek kis csapat gyűlt össze, nagyon jól szórakoztam és sokat nevettem. Már amikor nem a nyelvem lógott az erős koncentráció miatt...

És akkor jöjjön az én ötórai teás csészém:

Nagyon büszke vagyok a rózsákra...

Bizony a vonal kissé csálé lett.

Vers mindenkinek

Csukás István: Ülj ide mellém

Ülj ide mellém, s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet?
Leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem,
de most szeretem az utat,
mely hozzád vezetett.