Lélekmelegítő

Na, mára aztán minden türelmem elfogyott. Hétfő óta, leszámítva keddi látogatásomat a dokinál, szobafogságban vagyok a megfázásom miatt. Tudom, tudom: ez a hóhelyzetesekhez képest lófütty...
Még mindig köhécselek kicsit, és az orrom is elkezdett amúgy rendesen dugulni, elő kellett venni az orrsprayt. :-( Már megnéztem egymillió filmet (ha még egy DVD-t le kell venni a polcról, sikítok!), oda-vissza vágom a csatornák sorrendjét a TV-ben, lassan elkészül az egyik fotókönyv, volt némi kreatívkodás is, de azért emberek közé vágyom, és ki a szabadba! Messze még a hétfő...
Ma már kimerészkedtem a közeli boltba ebben a varázslatos napsütésben, és ezekkel a csodaszép tulipánokkal* tértem haza (jó, vettem némi ennivalót is). Lélekmelegítő.

* A múltkori virágkötészeti alkotás csibéi átköltöztek egy időre a tulipánok mellé. 

F248

Nem akartam ezt, küzdöttem, reménykedtem. De meg kell hajolnom*. Egyelőre. Ez van, szedni kell még egy ideig. Visszatért ugyanis az a fránya fülzúgás, ami eléggé átrendezi az éjszakáimat. Másfél hete, a kontrollon még minden rózsás volt: elmúlt a zúgás, javult a hallásom a jobb fülemen. Ok, akkor bye-bye gyógyszer. Aztán kezdődött minden előről... Így a doktornénivel emailben értekezve arra jutottunk, hogy jobb lenne, ha egy ideig (4 hét) kúraszerűen megint szedném. Pfffű.

* Egyébként rájöttem, hogy az egész gyógyszerszedés-ellenzés mögött az áll, hogy irtózatosan zavar: valamit saját akaratomból, elhatározásomból és erőmből nem tudok befolyásolni, megoldani. De a bölcs ugye elfogadja, amit nem tud megváltoztatni. Jézusom! Öregszem.

Tegnapi K.O.

Elmaradt tegnap a képfeltöltés, az elemek ugyanis teljesen lemerültek. No nem a fényképezőé, hanem az enyémek. Úgy kezdődött, hogy szombaton végre elmentem orvoshoz, mert egy ideje bajlódom a jobb fülemmel, és úgy éreztem, itt már semmilyen népi gyógymód nem segít.

Gondoltam belenéz, netán kitisztítja, majd vígan megyek haza. Hát bizony nem ez történt! Egy kb. 15-20 perces vizsgálatsorozat eredményeképpen kiderült, hogy igazából nem hallok 100%-osan a jobb fülemre, de nem azért vészes a dolog. Kaptam kétféle gyógyszert, amit most kúraszerűen kell szednem, hátha a keringés és vérellátás javítása, gyorsítása picit beindítja a fránya, lusta idegsejteket...

Jó katonaként azonmód elkezdtem szedni a gyógyszereket. Aztán arra lettem figyelmes, hogy valójában én már harmadik nap nem alszom éjszaka. Csak feküdtem álmatlanul, ugyanakkor egyfajta kábult tudatállapotban az ágyon, de 5-6 órán keresztül sem tudtam elaludni. Megnéztem a betegtájékoztatót és valóban: az egyik gyógyszer okozhat álmatlanságot, és azt a doki is megerősítette, így most már csak felezett adagot szedek.

Addigra azonban a meleg, a szélviharok és három napi nemalvás jól kikészítettek, tegnap egész nap önmagam árnyéka voltam csupán. De szó szerint. Este fél 7-re hazaértem, és két részletben gyakorlatilag reggel fél 7-ig aludtam. Viszont megnyugodtam, hiszen jó kis műszer ez az emberi test: nem hagyja, hogy teljesen kiüsd magad, és ha kell, valahogy mindig helyrehozza a dolgokat...

Levegőt!

Ma túlvagyok egy ambuláns, rádiófrekvenciás orrkagyló-kisebbítés műtéten. Ez így, első hallásra nagyon brutál beavatkozásnak tűnik. De nem az! Igaz, csak azoknak ajánlom, akik számára a folyamatos levegővétel már csak kínkeservek árán, hónapokon át tartó orrspray-használattal megoldható. Ez vagyok én. :-)

Történt ugyanis, hogy kamaszkorom óta fennálló, alapvetően genetikai összetételemnek köszönhető, igen egyedi (belső) kialakítású orrom miatti arcüreg- és légzésproblémám viszonylag hosszú idő után ismét előtérbe került. Egy kis februári megfázás után függő lettem. Orrsprayfüggő. Ez pedig nem olyan vicces: más, népszerűbb termékekkel ellentétben nem okoz eufórikus állapotot. Maximum életben maradsz, hiszen kapsz levegőt. Ellenben rányomja bélyegét a mindennapjaidra: fáj a fejed, rossz a kedved, memóriazavaraid lesznek...

A problémával felkerestem egy, egyébként a kerületünkben található magánrendelőt (évekkel ezelőtt mások ajánlották). Azért magánrendelőt, mert korábban az ún. SZTK-ba jártam, és a doki, akit saját fül-orr-gégészem nyugdíjba vonulása után "megörököltem", állandó jelleggel műteni akart: itt levágok egy kicsit, ott faragok egy keveset... Akkor láttam őt utoljára, amikor az altatóorvoshoz akart nekem időpontot szervezni. Túl vagyok már egy nagyobb, "érdekes" kórházi tapasztalaton; tudom én mi az, amit meg kell tenni az egészséged/életed érdekében... de ezt a kaszabolást nem ebbe a kategóriába soroltam. Aztán eltelt pár év, a probléma nem múlt el, és ahogyan említettem februártól ismét napirendi pont lett az életemben.

A doktornéni a magánrendelőben nyitott az alternatívabb megoldásokra is, nem rontott ajtóstul a házba. Az elején felvázolta, hogy milyen lehetőségeim vannak, és már akkor beszélt nekem erről a rádiófrekvenciás eljárásról. Nagyon szimpatikus volt, hogy a kezdetektől partnernek tekintett, nem csak egy betegnek. Sokat magyarázott, rajzolt, amit én igazán szeretek. Ha már egyszer a testedben matatnak, nem árt tudni, érteni, mi is történik. Jó, mondjuk latinul nem tanultam meg, de orrkagylóban már jó vagyok!

Sajnos a klasszikus és kevésbé klasszikus módszerek nem vezettek tartós eredményre, emiatt végül is a látogatásom elején felvázolt eljáráshoz folyamodtunk. Ma délután túlestem rajta: érzéstelenítés után kaptam egy injekciót, ami totál elzsibbasztotta az orrkagylóimat. Utáne egy speciális tűn keresztül egy pedál segítségével adagolva (tisztára mint a varrógépé!), rádiófrekvenciás hullámokat vezettek az orrom nyálkahártyájának mélyebb rétegébe, és a "hullámok" egyfajta sebet ejtenek rajta. Mialatt ez a seb gyógyul, hegesedik, összehúzódik, és így kisebbedik az orrkagyló. Ez az egész eljárás lényege. Kb. 4-5 éve ismerik és használják. SZTK-ban ne keressétek! A készülék nagyon drága, csak magánrendelőkben, klinikákban fellelhető. Alkalmazzák még horkolás kezelésére is, állítólag nagyon szép eredményekkel.

Most 5-10 napig várakozunk. Mivel minden egyén más, nem lehet tudni, hogy ez az egy alkalom meghozza-e a kívánt eredményt. Plusz ugye én vagyok a kulcskérdés: nekem megfelelő lesz-e a végén az eredmény? "Maximális" lesz-e a légzésem vagy pedig megint felkiáltok: levegőt! Szurkoljatok...