F299

Ha egy üzlet beindul... :-) Melcsi egyszer csak megjelent egy újabb pulcsival, és közölte, hogy akkor ez az első hivatalos megrendelésem. És legyek kedves festeni neki. Csikóhalat. Mert ugye lovacska már volt, és szereti a vizet, de halat nem akar... Édes istenem, méghogy csikóhal! Aztán a neten ezt a mintát találtam*. És nekiláttam. Most félúton tartok.

* Én csak azték csikóhalnak vagy rasztának hívom.

Lovacskás legyen

Ennyi volt kolléganőm instrukciója, amikor megkérdeztem, mégis, milyen mintát szeretne a pólóra. Merthogy amikor meglátta ezeket és ezeket, azonnal jelentkezett, hogy márpedig neki is szüksége van egyedi mintás, festett pólóra.
Szóval törhettem a fejem, mert ugye szabadkézi rajzban nem vagyok valami nagy tehetség. Hol találok én normális lovacskás mintát, amit meg is tudok festeni? Sokáig azt gondoltam, ez egy eleve kudarcra ítélt vállalkozás.
Aztán - mint a múltkori festésnél - elővettem a Praktika korábban megjelent mellékleteit és elkezdtem mintákat keresni. Hamar rájöttem, hogy nem kell ragaszkodni a hagyományos lófigurához, lehet átvitt értelemben is használni a lovacska szót...

Így ezeket készítettem*.

* A mézeskalácsos-piros nagyon tetszik, de a másodikat, ami egy körhintalóra hajaz, elszúrtam kissé. Remélem, azért így is fog tetszeni Melcsinek.

F225

Gyöngytuninggal. Először azt gondoltam, nem egészen olyan lett, mint amilyennek megálmodtam. De már kezdek vele megbarátkozni.

F223

Na, akkor mutatom. Három alappóló: amilyen szín a méretemben még maradt a polcokon :-) (kivéve barnás, lila és sárga, mert ugye azt nem!). Plusz némi ezeréves Praktika melléklet a sufniból (az egyik például népies karácsonyfadíszekkel, a másik meg Matrjoskával teli). Plusz esténként az olimpiai meccsek alatt hihetetlen átszellemülés az asztal felett. Kész. Itt az új szerelem. Talán kicsit csálé egyik másik minta, talán nem elég egyenletes a festékfelvitel, talán lehetne szebben kidolgozni a kontúrokat... Azért szerintem így is elég jók lettek*! :-)

* Éppen azon gondoklodom, hogy mi lenne, ha a babásra felvinnék pár szem gyöngyöt díszítésnek... Hmmm.

Matyóláz

Valójában a cím csalóka, hiszen, amint az a végtermékeken is látszik, nem csupán a matyó hímzés ihletett meg bennünket. Úton útfélen belebotlik az ember manapság népies motívumokkal ellátott termékekbe: póló, fürdőköntös, ing, kulcstartó, fürdőruha (!), hűtőmágnes... mindezek megszerzése csak ízléshatár és pénztárca kérdése.

Baráti társaságunkban többen is hódolunk a különféle kézműves foglalkozásoknak, évente egy-két alkalommal közösen is. Most is ez történt, hiszen egy utazás alatt megfogalmazódott bennünk, hogy pólókat kellene "gyártani", méghozzá hímzésmotívumokkal. Első pillanattól fogva úgy gondoltuk, hogy mi festeni fogjuk a mintákat. Azóta már tudom, hogy lehetne vasalható matricát is vásárolni, vagy az eredeti tevékenységet követve hímezni.

Mi tehát a textilsfestét választottuk, és gyakorlatilag egy-két hónappal ezelőtt elkezdtük szervezni a délutánt: gyűjtöttük a mintákat, bújtuk az internetes oldalakat, barangoltunk a hobbyboltokban hozzávalókat kutatva, pólóvadászatra indoltunk (nem is gondolnátok, hogy jó minőségű, megfizethető, egyszínű pólót venni nem is olyan egyszerű!), egyeztettünk, tanakodtunk, tervezgettünk...

Augusztus első szombatja lett a nagy nap. Berkesék befogadták a társaságot, megfelelően nagy asztallal, étellel-itallal vártak bennünket. Istenien szórakoztunk, még az izzasztó meleg sem szegte kedvünket! Egy-egy póló megfestése nem igazán gyors mutatvány: a mintát valahogyan fel kell varázsolni a felületre, és vagy kontúrozva, vagy "simán" meg kell festeni. Persze a szöveten nem siklik úgy az ecset, a textilfesték sokkal sűrűbb, és nem olyan egyszerű felvinni, mint mondjuk az üvegfestéket. De megéri a fáradozás! Amikor az első árgyélus kismadár ott feszített a pólón a Magyar Népmesékből is ismert indákon, nagy élmény volt látni. És mindezt a saját kezünkkel hoztuk létre! Sőt. Nálam, aki köztudottan türelmetlen alak vagyok, igazi terápiával is felért az alkotás.

Ma reggelig vártam a száradással, átvasaltam a mintát nem gőzőlős vasalóval, pár percig egy sütőpapíron keresztül. Remélem, tényleg bírni fogja a mosást.

A fenti képeken nem csak az én alkotásaim látszanak. Az én kedvencem ez (még száradás előtt fotózva):

Tuti lesz folytatás, már búcsúzáskor elkezdtük egyeztetni a következő találkozó részleteit.
Köszönöm még egyszer mindenkinek a remek társaságot és az ötleteket! Hamarosan folyt. köv.

F217

A mai nap termései*. Hála és köszönet érte nekünk :-) Na, de tényleg nagyon köszönöm a helyszínt, a társaságot, az ötleteket, a mintákat, a segítséget, a finom vacsorát, a fantasztikus sütiket... Következő alkalom? Gyűjtsétek az ötleteket, Lányok!

* Elnézést a képek minőségéért.