2012. augusztus 5., vasárnap

Matyóláz

Valójában a cím csalóka, hiszen, amint az a végtermékeken is látszik, nem csupán a matyó hímzés ihletett meg bennünket. Úton útfélen belebotlik az ember manapság népies motívumokkal ellátott termékekbe: póló, fürdőköntös, ing, kulcstartó, fürdőruha (!), hűtőmágnes... mindezek megszerzése csak ízléshatár és pénztárca kérdése.

Baráti társaságunkban többen is hódolunk a különféle kézműves foglalkozásoknak, évente egy-két alkalommal közösen is. Most is ez történt, hiszen egy utazás alatt megfogalmazódott bennünk, hogy pólókat kellene "gyártani", méghozzá hímzésmotívumokkal. Első pillanattól fogva úgy gondoltuk, hogy mi festeni fogjuk a mintákat. Azóta már tudom, hogy lehetne vasalható matricát is vásárolni, vagy az eredeti tevékenységet követve hímezni.

Mi tehát a textilsfestét választottuk, és gyakorlatilag egy-két hónappal ezelőtt elkezdtük szervezni a délutánt: gyűjtöttük a mintákat, bújtuk az internetes oldalakat, barangoltunk a hobbyboltokban hozzávalókat kutatva, pólóvadászatra indoltunk (nem is gondolnátok, hogy jó minőségű, megfizethető, egyszínű pólót venni nem is olyan egyszerű!), egyeztettünk, tanakodtunk, tervezgettünk...


Augusztus első szombatja lett a nagy nap. Berkesék befogadták a társaságot, megfelelően nagy asztallal, étellel-itallal vártak bennünket. Istenien szórakoztunk, még az izzasztó meleg sem szegte kedvünket! Egy-egy póló megfestése nem igazán gyors mutatvány: a mintát valahogyan fel kell varázsolni a felületre, és vagy kontúrozva, vagy "simán" meg kell festeni. Persze a szöveten nem siklik úgy az ecset, a textilfesték sokkal sűrűbb, és nem olyan egyszerű felvinni, mint mondjuk az üvegfestéket. De megéri a fáradozás! Amikor az első árgyélus kismadár ott feszített a pólón a Magyar Népmesékből is ismert indákon, nagy élmény volt látni. És mindezt a saját kezünkkel hoztuk létre! Sőt. Nálam, aki köztudottan türelmetlen alak vagyok, igazi terápiával is felért az alkotás.




Ma reggelig vártam a száradással, átvasaltam a mintát nem gőzőlős vasalóval, pár percig egy sütőpapíron keresztül. Remélem, tényleg bírni fogja a mosást.


A fenti képeken nem csak az én alkotásaim látszanak. Az én kedvencem ez (még száradás előtt fotózva):


Tuti lesz folytatás, már búcsúzáskor elkezdtük egyeztetni a következő találkozó részleteit.
Köszönöm még egyszer mindenkinek a remek társaságot és az ötleteket! Hamarosan folyt. köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése