* Nem az adventi koszorú vagy az ajtódísz készítésére gondolok. :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: könyv. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: könyv. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. november 27., kedd
F332
Az elmúlt hetek és napok idegtépő és fárasztó feladatai* után valami egyszerűre, vidítóra, lazítóra vágyom. Ez annak tűnik a beharangozó alapján...
2012. október 13., szombat
2012. június 11., hétfő
2012. május 16., szerda
F137
Kiderült, hogy ezekkel még adós vagyok. Gyűrű Kisnyultól. Gyöngyös könyvjelző Svirotól. De szépek! :-) Köszönöm.
2012. május 15., kedd
2012. április 15., vasárnap
2012. március 13., kedd
CEWE 146
Csúcs az e heti kihívás! Mellesleg igazán szakmámba vágó is. Gabel arra kért anno bennünket, hogy készítsünk vicces plakátot. Először (egy svéd gyerekvers hatására*) filaterista szakkört reklámozó plakátot akartam készíteni. Aztán valahogy elsodortak az események.
Köztudott, hogy rajongok mindenért, ami bármilyen, akár marginális viszonyban is van a kémkedéssel, a nyomozással, a krimivel. Lehet szó filmről, könyvről, zenéről. Tőlem még balett is lehet. :-) Tényleg minden jöhet! Gyűjtöm a James Bond-filmeket, gyűjtöm a Moszados történeteket, gyűjtöm az Agatha Christie-ket, ...
Barátnőmmel már tavaly, a nyugdíj-mizéria kitörésekor arról beszélgettünk, hogy kellene majd venni vidéken egy házat, ahol éldegélhetnénk nyugdíjas éveinkben*. Mivel azonban a két öreglánynak jó lenne valami fedősztori, valami, amiről lehet beszélni, ami izgalmat kelt a falusi mindennapokban, előtte (azaz akár már most), kémként kellene tevékenykednünk. Így lenne egy csomó szupersztorink, amivel kábíthatnánk a szomszédokat, a visszaemlékezésekkel elütnénk az időt.
Így esett tehát, hogy azóta (is) életünk része a kém-lét kérdése. Foglalkoztat bennünket, no. Filmeket nézünk, könyveket olvasunk a témában; próbálunk tájékozódni, tanulni. Szerencsére egyikünk sem egy Claudia Schiffer, így kémként könnyen el tudunk majd vegyülni a tömegben. Nyugalom, őrületről szó sincs! De a fantáziánk szárnyal, és tervekben nincs hiány. :-)
És jöjjön végre a lényeg. Ez készült a heti kihívásra:
Felhasználtam: barátnőm szövegét, képeket az internetről
* Siv Widerberger: Bélyeg
Bélyeget gyûjtöttem.
Papa hozott egyszer egy kilót.
Azóta nem gyûjtök bélyeget.
** Egy dologban semmiképpen nem tudunk megegyezni. Én utálom a macskákat, de ő tartani akar egyet, mert vidéken ez így szokás. Meg kell küzdenünk!
Köztudott, hogy rajongok mindenért, ami bármilyen, akár marginális viszonyban is van a kémkedéssel, a nyomozással, a krimivel. Lehet szó filmről, könyvről, zenéről. Tőlem még balett is lehet. :-) Tényleg minden jöhet! Gyűjtöm a James Bond-filmeket, gyűjtöm a Moszados történeteket, gyűjtöm az Agatha Christie-ket, ...
Barátnőmmel már tavaly, a nyugdíj-mizéria kitörésekor arról beszélgettünk, hogy kellene majd venni vidéken egy házat, ahol éldegélhetnénk nyugdíjas éveinkben*. Mivel azonban a két öreglánynak jó lenne valami fedősztori, valami, amiről lehet beszélni, ami izgalmat kelt a falusi mindennapokban, előtte (azaz akár már most), kémként kellene tevékenykednünk. Így lenne egy csomó szupersztorink, amivel kábíthatnánk a szomszédokat, a visszaemlékezésekkel elütnénk az időt.
Így esett tehát, hogy azóta (is) életünk része a kém-lét kérdése. Foglalkoztat bennünket, no. Filmeket nézünk, könyveket olvasunk a témában; próbálunk tájékozódni, tanulni. Szerencsére egyikünk sem egy Claudia Schiffer, így kémként könnyen el tudunk majd vegyülni a tömegben. Nyugalom, őrületről szó sincs! De a fantáziánk szárnyal, és tervekben nincs hiány. :-)
És jöjjön végre a lényeg. Ez készült a heti kihívásra:
Felhasználtam: barátnőm szövegét, képeket az internetről
* Siv Widerberger: Bélyeg
Bélyeget gyûjtöttem.
Papa hozott egyszer egy kilót.
Azóta nem gyûjtök bélyeget.
** Egy dologban semmiképpen nem tudunk megegyezni. Én utálom a macskákat, de ő tartani akar egyet, mert vidéken ez így szokás. Meg kell küzdenünk!
2012. március 6., kedd
F66
Na, ez az igazi terápia! Lehet szó fejfájásról, lelki bajokról, őrült főnökről vagy undok szomszédról: Wodehouse mindig segít! Mivel, a román kamionosokkal ellentétben, én nem tudok vezetés közben olvasni, ajándékba kértem (mindenféle ünnepek alkalmával) pár hangoskönyvet, Jó, tudom, hogy általában nem helyettesítik az olvasás élményét (mert ugye mégsem arról van szó, hogy így vagy úgy csupán befogadjunk egy történetet). Viszont vannak azok a hangoskönyvek, amiknél előadójuk (utánozhatatlan stílusával) rátesz egy lapáttal az amúgy sem elhanyagolható alapsztorira. A mellékelt fotón látható pedig ilyen. Szacsvay László, senkihez nem fogható módon tudja suttogni, kiáltani, üvölteni: disznó, hé!
Gyerekek, én könnyesre röhögtem magam mindkét, a CD-n elhangzó történeten. Komolyan mondom, alaptartozékként rendelném el tartani minden gépjárműben, az elakadásjelző háromszög mellett. Vagy könyvváltozatát kötelező olvasmányként rendelném minden letargiával küzdőnek illetve télvégi depresszióval bajlódónak. Fogadjátok meg tanácsomat: olvassatok Wodehouse-t!
És ha már itt tartunk: megosztanám veletek egyik korábban alkotott, Wodehouse által ihletett oldalamat.
Felhasználtam: Rucola Design, Createwings Designs, Cinara Castilho
És ha már itt tartunk: megosztanám veletek egyik korábban alkotott, Wodehouse által ihletett oldalamat.
Felhasználtam: Rucola Design, Createwings Designs, Cinara Castilho
2012. február 20., hétfő
2012. február 16., csütörtök
2012. február 3., péntek
2012. január 31., kedd
2012. január 14., szombat
Vonzalom
Hetekkel ezelőtt Erikával arról értekeztünk, hogy el kellene olvasnom pár Ulickaja könyvet, szerinte tetszene nekem és kölcsön is ad nekem majd egy novelláskötetet, hogy ráérezzek az ízére. Sajnos közben lebetegedett, nem tudtunk találkozni.
A napokban Zazálea éppen tavalyi olvasmányélményeit osztotta meg velünk, blogolvasókkal, és azt írta, leginkább az Ulickaja könyvek tetszettek neki.
Ma a szüleim látogatóban voltak és Anya elhozta nekem a Szonyecskát. Nem én mondtam neki.
Van ebben valami sorsszerű. Vonzódunk egymáshoz. Bízom benne, hogy nem csalódás lesz a vége. Mármint a kapcsolatunknak.
A napokban Zazálea éppen tavalyi olvasmányélményeit osztotta meg velünk, blogolvasókkal, és azt írta, leginkább az Ulickaja könyvek tetszettek neki.
Ma a szüleim látogatóban voltak és Anya elhozta nekem a Szonyecskát. Nem én mondtam neki.
Van ebben valami sorsszerű. Vonzódunk egymáshoz. Bízom benne, hogy nem csalódás lesz a vége. Mármint a kapcsolatunknak.
2012. január 12., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)










