Szilvamánia

Éppen az imént írtam barátaimnak, hogy milyen "eseménytelenül" telt a hétvége. Semmi előre megtervezett, hosszú lista, amin feltétlenül végig kell haladni. Csak ablakot és függönyöket mostam, főztem, sütöttem, takarítottam, sétáltam, kreatívkodtam, összeírtam a karácsonyi listámat (hihi), madáreleséget vettem, elkezdtem a 2014-es naptárak készítését, elrendeztem a virágaimat, kitettem pár őszi díszt, szakdolgozatot javítottam, piacoztam és élveztem a csodás napsütést!

Szilvás pite

Most a sütés feladatkört ragadnám meg, és a nagy kedvencemmel készített, nagyon egyszerű sütit* mutatok nektek.

Piacozás után

Ősz az ajtóm előtt

 * Szilvás pite

Hozzávalók:

25 dkg liszt

6 dkg cukor

fél comsag sütőpor

csipet só

1 dl tejföl

10 dkg vaj/margarin (olvasztva)

1 tojás

Összekeverem a hozzávalókat: egész tojás, cukor, olvasztott (de már nem forró) vaj/margarin, só, tejföl, liszt elkeverve a sütőporral és apránként a keverékhez adva. A végén én már nem tudtam robotgéppel keverni, hanem lisztezett kézzel, a tálból kivéve "gyúrtam" a tésztát (lágy!). Ha ragad, lehet hozzátenni még lisztet.

Vajazott piteformába nyomkodtam, és rátettem a félvebágott szilvákat úgy, hogy a héjuk volt felfelé. A tetejére vaníliáscukros fahéjat szórtam. Úgy is lehet készíteni, hogy a szilvák alá keverünk egy krémet: 1 tojás, 1 tejföl, cukor. Nem túl sokáig, kb. 30-35 percig sütöttem. A tészta széle picit barnás, a szilvák karamelizálódnak... Isteni!

Tündézés

A címben megjelölt tevékenység bővebb kifejtése: baráti találkozó szervezése otthonunkban június első napján, ami egyben Tünde nevű kedves olvasóink, hallgatóink nevenapja is. Sőt! A legenda szerint az első hivatalos nyári nap. Na, ez utóbbival kapcsolatban csak annyit mondanék, hogy hiszem, ha látom... vagy inkább érzem.
Három kedves leányzót azonban semmiképpen nem tántorított el a szeles, néhol felhős, néhol napos időjárás, és ellátogattak hozzám, hogy megtekintsék a százholdas pagonyt, de legalább is szerény kiskertemet (mind a 4 négyzetméterét!). Mivel kétségek merültek fel az interneten közzétett fotóim hitelességét illetően, kénytelen voltam meghívni őket, hogy saját szemükkel is megbizonyosodjanak róla: igenis erkélyen is lehet paradicsomot, epret és százféle virágot tartani, nevelni. :-)
A bizonyítási eljárás jól sikerült, finomakat ettünk, jót beszélgettünk és néhány titokra is fény derült... :-)
Képes beszámoló:

Finom datolyparadicsom a kencék mellé.

A limonádé friss citromból készül.

Magyaros motívumok.

Még tisztán.

Szuperül mutat az ajándék mécsestartó...

SK készült ajándék.

Lila!!! És szép. :-)

Ezt csak a címzett értheti... SZURKOLOK!!!

Mustra

Úticél: Vácrátót

Bizonyára mindenki életében  vannak olyan helyek, melyek egyszerűen megunhatatlanok. Lehet hűvös tavasz, forró nyár vagy balzsamos ősz, bármikor kedvet érzünk a viszontlátásra. Az én életemben az egyik ilyen Vác és a közelében található Vácrátót, a maga csodálatos arborétumával.
Ma is gondoltam egyet, és ebéd után felkerekedtem. Csak úgy. "Világot látni", fotózni, napsütést magamba szívni és színeket látni. Nem csalódtam: finom volt a ribizlifagyi a Desszertszalonban, hangulatos volt a Duna-part és a korzó, és noha az arborétum előtt hatalmas autórengeteg várt, érdemes volt nem meghátrálni. Bent egész egyszerűen elnyelte a tömeget az arborétum hatalmas területe, és egyáltalán nem volt zsúfoltság...

Életképek következnek.

A.N.

Még nagyon sok boldog Anyák Napját kívánok magunknak!

A koránkelő kertész esete

Napok óta nem hagyott nyugodni ez a bakopa téma. Mármint hogy nekem kell vennem ebből a virágból, és igenis kell belőle ültetnem legalább pár tövet az erkélyre. Személyes kertészeti tanácsadóm* mondta, hogy jól bírja a meleget, szereti a napot és ha rendszeresen öntözzük, akkor nagyon meghálálja gondoskodásunkat folyamatos virágzásával.
A fentiek miatt is történt, hogy ma reggel már hajnalhasadtakor fent voltam, és alig vártam, hogy eljöjjön a 9 óra és beléphessek egy közeli kertészet kapuján. Azt ugyan tudtam, hogy viszonylag ritkán és kevés helyen lehet kapni bakopát, de hogy ennyire ne legyen, és úgy kelljen keresgélni a sok petúnia, muskátli és egyéb egynyári növény között... hallatlan! :-) Szerencsére azért ráakadtam pár darabra, és bekerültek a kosaramba több más kihagyhatatlan árucikk mellé**.
Hazaérve nekiláttam az ültetésnek, erkélycsinosításnak és szemrevételezésnek. Nő a paradicsom, kezd pirosodni az eper, fantasztikusak a virágok, csak úgy árad belőlük az élet és az energia. Emiatt is szeretek esténként egy pohár finom roséval melléjük telepedni, és csak úgy lenni...
A képek azt hiszem magyarázatot adnak, miért is tart még mindig ez a kert(ész)szerelem. :-)

* Igen, nekem már ilyenem is van! :-)
** Mint például pár petúnia és más egynyári, valamint két tündéri szolárlámpa (ma este lesz a főpróba).

Helyzetjelentés

Hozzánk hivatalosan is megérkezett a tavasz. Ennek örömére a régiek mellé néhány új lakó költözött az erkélyre.

Tavaszi kompozíció

Pár napig távol voltam munkaügyben (Szófia), de ismét itthon. Fáradtan, de élményekkel telve, melyek felsorolására később vállalkoznék. Mutatok viszont egy újabb tavaszi alkotást, melyet köszönetképpen rittyentettem össze Jutkának. A fagomboknak, a mosolyó barikáknak*, a kockás szalagnak, a tavaszzöld kaspónak és a sárga tulipánoknak van ember, aki ellent tudna állni? :-) A koszorút pedig magam fontam, a sétám során összegyűjtött fűzfaágakból.

* Igen: kínai, igen: kissé giccses. Na és? :-)

Virágkötő lány

A virágkötészet nem újkeletű szenvedély az életemben: igazából már kamaszkoromban is foglalkoztam vele, csak akkor még egyáltalán nem tudatosan. A virágok, növények szeretetét, már-már imádatát a génjeimben hordozom. Innen pedig már csak egy aprócska lépés volt a virágkötészet felfedezése.
Évekkel ezelőtt egy komolyabb, több hónapos kurzuson is részt vettem, csak hogy az addig ösztönszerű alkotásnak valami szakmai keretet adjak, és tanuljak pár "hivatalos" fogást, ismeretet.
Nem titok, hogy a barátaimmal már évek óta rendszeresen megtartjuk az Adventi koszorúgyár névre hallgató eseményt, ahol nem csupán házigazda vagyok, hanem kicsit segítő kéz is, amennyiben szükséges.
Hetekkel ezelőtt lettem figyelmes Ildi (Kovaxka) egyik kedvelt oldalára a közösségi hálón, és mivel a téma a virágkötészet volt, kérdés sem volt, hogy ellátogatok a honlapra. Ott kérem bizony tanfolyamokat hirdettek...  Nézegettem, nézegettem, ábrándoztam és osztottam, szoroztam, mert bizony a négyórás tanfolyam díja még az akciós keretben belül sem volt filléres apróság.
Pár napig aztán nem is foglalkoztam a témával, de a születésnapom közeledtével felülkerekedett bennem az alkotóvágy és a kisördög is: elküldtem a jelentkezésemet, mintegy ajándékként saját magamnak. :-)
Ma volt a napja, hogy összegyűltünk a Csengery utcában, a Kék Galériában. Nagyon kedves társaságban töltöttem a szombatot, istenien éreztem magam és szerintem szuper dolgokat készítettünk.
A téma a Tavaszi dekorációk volt: Virágzó szív, Fészkes kaspó (tavaszi asztaldísz), Mohás tavaszváró ajtódísz. Végig nagyon figyelmes, segítőkész volt Noémi, aki a kurzust tartotta, elárulta az apró kis fogásokat, amivel könnyebben lehet egy-egy részletet megalkotni. A többi alkotótárs is hozzájárult ahhoz, hogy jókedvvel, felszabadultan csempésszük be a tavaszt ebbe a mocsok időbe...

Mutatom, miket készítettem:

Kedvenc virágaim: fréziák

Barkacsokor hozta ma el a tavaszt nekünk

Mohaszőnyeg és háttérben országos jóbarátunk: a ragasztópisztoly

Barkakoszorú mohaalapon

Kész az első: ajtódísz

Kaspó és saját készítésű fűzfakoszorú

Gyöngyikék bújnak meg a fészekben

Kész a tyúkos, hagymás, cserepes asztali dísz

Szívalap a fréziákra és eukaliptuszra várva

Eukaliptuszágak keretezik a szívecskét

Kész az akasztható élővirágos dísz

Metamorfózis

 

Tél vagy tavasz?

Kinézek az ablakon, szakad a hó. Benézek a szobába, egy csokor piros tulipán üdvözöl.