Könnyű és egyben nehéz feladat, mert gondoljatok csak jól bele: hányszor és milyen fajsúllyal mondjátok azt, köszönöm? Mert van ugye a köszi, a kösz, a köszke (amitől én a falra mászom). De az az igazi KÖSZÖNÖM (így, csupa nagybetűkkel) vagy hogy fokozzam, HÁLÁS KÖSZÖNETEM, ezt vajon hányan és hányszor mondjuk? És hányszor érezzük a szó jelentését?
Visszatérve a kihíváshoz, először azt sem tudtam, hol kezdjem. Család, szerettek, barátok, rokonok, munkatársak, szomszédok... a lehetséges alanyok sora egyre csak bővült.
Aztán eszembe jutott, hogy hiszen ez egy scrapbookos feladat! Ki is indított el ezen az úton? Ki írta nekem annak idején, amikor (rám egyébként nem jellemző módon) bátortalanul elküldtem neki első, "hivatalos" alkotásomat, hogy "Na, ne már. Tessék feltölteni!"? Ki segített az első ingyenes készletek beszerzésében? Ki mutatott PS fogásokat, trükköket? És kinek lehetek én a kreatív csapata :-)? A választ "megtalálva" aztán egy csapásra nagyon egyszerűvé vált a feladat. Készítek egy oldalt Kisnyulnak!
Íme, ilyen lett:
Nagyon jó ez az elrendezés (és nem azért mert én vagyok rajta)! Fura volt egyébként látni magamat, honnan ez a kép?....na mindegy is megleptél..elérzékenyültem....Köszönöm!
VálaszTörlés