Tizedik évforduló

Előre jelezném, hogy nem a közelgő Valentin-nap alkalmából szeretnék most megszólalni. :-)

Az elmúlt hetek, napok történéseinek hatására egy ideje gondolatok kavarognak a fejemben. Napokig töprengtem, hogy leírjam-e egyáltalán őket, jó dolog-e, vagy amolyan magamutogatás, hasztalan filozofálgatás, az alapkérdés túllihegése… de ismerem magam: amíg nem vetem papírra őket, ott fognak motoszkálni. Így tehát, ha nem bánjátok, írnék pár sort… Előre szólok, hogy nem kesergésnek szánok egyetlen szót sem, inkább egyfajta összegzésnek. Vannak dolgok, amiket valahogyan sosem mondunk ki, sosem juttatjuk el azokhoz, akikhez igazán szólnak…

Múlt csütörtökön volt a szülinapom, és ezen a napon, pont 10 éve történt, hogy hazaengedtek az Onkológiai Intézetből. Alapvetően sosem kapcsolom össze ezt a két eseményt, és most is csak inkább a kerek évforduló, meg több más, apró történés vezetett oda, hogy eszembe jutott mindez. Egy bosszantó megfázás miatt, hosszas kihagyás után ellátogattam a háziorvosomhoz, aki annak idején „felfedezője” volt a bajnak; a CEWE feladata a meglepetésekkel kapcsolatos, amik ugye lehetnek kellemetlenek is…

Történt tehát 10 évvel ezelőtt, hogy egy jóvágású onkológus sebész segítségével megszabadultam pár oda nem illő tartozékomtól* és ötnapos kórházi tartózkodás után sikerült elérnem (picit azért „könyörögni” kellett), hogy pont a szülinapomon engedjenek haza.

Ne féljetek, most nem igehirdetés jön, nem fogok a betegségről beszélni (egyébként is számomra ez inkább feladat volt, semmint betegség), nem fogok litániát írni az orvosokról, a műtétről, a kezeléseimről, a szuper csodaszerekről, meg a természetgyógyászat hihetetlen eredményeiről… Semmi ilyen nem lesz.

Írnék viszont arról, mit tudtam meg a történtek hatására:
- Sokkal erősebb vagy, semmint hinnéd; az ember nagy túlélő.
- Nem keseregni, cselekedni kell.
- Az emberi kapcsolatok erősségén, minőségén mindig lehet változtatni, javítani.
- A mondás, miszerint bajban ismerszik meg a jóbarát, 100%-ban igaz.
- Igaz, kitartó, segítő, önzetlen barátokra nem csak gyerekkorban lehet szert tenni.
- A világban olyan sok dolog van, amit meg kell ismerni, fel kell fedezni; nincs idő a betegségekre, hosszas búslakodásra.
- Az idő valójában lényegtelen.
- Sokszor onnan is kapsz szeretetet, odaadást, ahonnan nem is gondoltad volna.

Nem szeretném, ha azt hinnétek, egy ilyen, nevezzük így, komolyabb probléma átvészelése után az ember alapvetően megváltozik, egyszer csak jó lesz, és hibátlan, és felhagy a maga kis zsarnokságaival, vagy hogy éppen világmegváltó lesz. Valójában ugyanaz az ember marad, de egyszercsak meglát egy csomó olyan részletet, ami ugyan eddig is ott volt a szeme előtt, de ő vak volt, nem látta őket. Vagy csak nem foglalkozott velük, nem tartotta fontosnak őket. Talán úgy kellene fogalmazni, hogy a mértékegységek változnak meg: már képes észlelni a mikrogrammokat és millimétereket is. Velem szerintem ez történt. És ez nagyon jó dolog!

Most pedig szeretnék egy kis Oscar-gálás köszöntőt mondani:
- köszönöm a családomnak, hogy végig mellettem állt (Apukám, aki úúútálja a kórházakat, napokig ott „ügyelt” a kórházfolyosón; Anyukám, fáradhatatlanul kente a vágást körömvirággal, hogy szépen gyógyuljon; Tesóm, aki elviselte a lábadozásomat és még a cukortartót is levette a polcról, mert a karomat hónapokig nem tudtam emelni)
- köszönöm a régi és új barátaimnak, hogy voltak, vannak, és remélem, lesznek :-)
- köszönöm doktor úrnak, hogy vágott, de aztán vissza is varrt :-)
- köszönöm másik doktor úrnak, hogy 10 éve rendszeresen szuper eredményeket közöl velem a kontrollvizsgálatok után :-)

Végül pedig kívánom mindannyiunknak, hogy bármiféle probléma nélkül, már most lássuk meg életünk apróságait! Ja. És jó egészséget!

* pajzsmirigy daganat nyirokmirigy áttéttel