CEWE 144

Folyamatos kettőségben élem az életem: egyrészt szeretem a szabályokat, a határokat. Valahogy biztonságot adnak, velük tudom, hol a helyem és terelgetnek. Ugyanakkor utálom, ha megmondják, mit csináljak, pláne, ha még ellenőrizgetnek is közben. Brrr. No, de mit tehet az ember, ha Vízöntő, Bak aszcendenssel? Szép kis páros, tuti skizofrénia.

Ez a rövid eszmefuttatás a heti CEWE feladat kapcsán ugrott be*. Ugyanis Puzsi javaslatára most vázlat alapján kellett alkotnunk. Sokakkal ellentétben, én imádom a scrapbooknál használt vázlatokat. Vezetik a kezem, ugyanakkor sosem tartanak 100%-ban bilincsek között, mellettük is simán kiélhetem a kreativitás minden pillanatát! Ezen állításom egyszerű bizonyítékaként elég csak megnézni a galériában összegyűlt oldalakat: ugyanaz az alap, mégis micsoda kavalkád és különbözőség! Mindegyik alkotás mögött ott egy ember: különböző érzésekkel, kedvenc színekkel, hangulatokkal...

A színek szerelmese vagyok, most mégis egy visszafogottabb oldalt készítettem. Egyszerűen, most ez volt bennem. A képeken ál-keresztgyerekem, Ágoston látható, tavaly nyáron. Csak azt az egyet sajnálom, hogy ebben a színvilágban nem láthatjátok csodálatos, vörös haját. No, majd legközelebb! Íme:

Felhasználtam: Gólya AfterTheChristmas, ShabbyPrincess_Celebrate, ShabbyPrincess_MB, tatipitti_Just a Man, SP_Splendid, YB_Snapshot

* Igen, a scrapbook még a mélyben megbúvó filozófust is előhozza az emberből.