CEWE 141*

Meglepetéééés! Ez volt az e heti CEWE házifeladat témája. Pufiindián arra kért bennünket, hogy gondoljuk át: mi volt az elmúlt év nagy meglepetése. Valami váratlan. Valami, ami örömet szerzett. Valami, ami jólesett.

Számomra a meglepetés szó pozitív töltetű, és nem a Bagoly Berti-féle mindenízű drazsé jut róla eszembe, amiben ugye meglehetősen bizarr ízvilágok is helyet kaptak annak idején. Higgyétek el! Kóstoltam szinte mindet. No, de vissza a tavalyi évhez és a meglepetésekhez, és csakis és kizárólag a kellemesekhez.

Elsőként egyértelműen az utazásaim ugrottak be. Azon szerencsések közé tartozom, akik már gyerekkoruktól kezdve - hála szüleimnek - megtapasztalhattam az utazás élményét, szerte Európában. Családi nyaralás a csodás, okkerszínű Trabanttal Isztambulban vagy a bolgár tengerparton; énekkaros túra Németországban, Csehszlovákiában; zenei tábor Finnországban; hosszabb tartózkodás Franciaországban a tanulmányok miatt; a munkám "okozta" külföldi utak Spanyolországban, Franciaországban, Hollandiában, Csehországban; nagy barangolások a barátokkal Szlovákiában, Ausztriában... a sor igencsak hosszú és még folytathatnám. Igazán hálás vagyok a Nagy Utazásszervezőnek, valahol ott fenn, hogy számtalan csodás tájat láthattam, sokszínű (szó szerint is) emberekkel találkozhattam.

Tavaly több, váratlan utazás is meglepetésként ért. Az egyik ilyen volt, amikor főnököm beajánlására, részt vehettem egy négynapos konferencián, és eljutottam a Párizstól nem messze található kastélyba, a Forteresse de Melloba. Igaz, az idő nagy részét bezárva, munkával töltöttem, de édes volt a rabság!
Varázslatos. Igazi ínyenc csemege. Bájos. Elbűvölő. Magával ragadó. 
Csak szuperlativuszokban lehet róla beszélni. Minden szegletében ott a múlt: szinte vártam, hogy egy lépcsőfordulóban elsuhan mellettem egy fodros szoknyás grófkisasszony, vagy a hallban megszólít egy szobalány... Vissza kell térnem, hogy biztos legyek: ez nem csak álom volt! :-)

Ez az utazás azóta több oldal elkészítésére is inspirált. Talán kibírjátok, és végignézitek őket. Elsőként álljon itt a mostani, a CEWE kihívásra készített:

Felhasználtam: df-rd citron-ff, Didó Csíkos a trendi, erinink sothankfulcollab, 3pp sothankful, PixelGypsyBlocked sablon

Továbbá:

És még:

Na meg még ez:

És még egy szösszenet, ami tükrözi a hely barátságos, mindent a vendégért szellemét: ott-tartózkodásom alatt, egyik reggel szóba elegyedtem a nénivel, aki a reggelihez hozta ki a következő üveg lekvárt. Kiderült, hogy azt a gondnok felesége, a kastélykertben termett málnából készítette, és bizony nagyon-nagyon finom (tapasztalati úton jutottam erre a megállapításra). Elégedettségemnek hangot is adtam, majd megbeszéltük szépen a lekvárkészítés fortélyait. Na, a néninek sem kellett több. Térült-fordult, és egy üveg málnalekvárral tért vissza.  Csak nekem. Csak akkor. Csak ott. Még nem bontottam fel. Tartogatom. De talán a hétvégén...

* Előre szólok, ez egy hosszú, mondhatni nagyon hosszú bejegyzés. Ha most nincs időd, inkább bele se kezdj! :-) És telis tele van scrapes oldalakkal... Én szóltam. Uff.