Az egész a sushival kezdődött. Fanatikus tenger gyümölcse utálóként, nagyon régóta bennem motoszkált a kérdés: vajon a sushit, azt szeretném-e? Egyedül gondoltam mégse megyek el megkóstolni, mert milyen már, ha az étteremben kiderül, hogy ezt is csak orrfintorgatás közepette tudom lenyelni... Egyik ebéd közben (kollégákkal töltöm-költöm el minden hétköznap) felvetettem: menjünk sushi-bárba! És persze voltak jelentkezők. A beavatottak a
running sushi műfajt ajánlották, mondván, hogy így egy alkalommal, apró adagokban sok-sok finomságot lehet megkóstolni. A finomság szót ők használták. Nem kis izgalommal telt akkor az az első sushis este, de megérte! Szinte mindent végigkóstoltam, és a legtöbbje kifejezetten ízlett.
Tulajdonképpen - ha jól emlékszem - ekkor született meg az a gondolat, hogy végig kellene kóstolni más nemzetek konyháját is. Szó szót követett, kitaláltam a projekt nevét, később még egy logónk is lett :-) és hamarosan meglehetősen hosszú lista született közösen a felkeresésre váró éttermekről.
Némi (meglehetősen hosszú) szünet után, Marjan már nem bírta tovább, és (helyettem) megszervezte az első állomást: Spanyolország, tapas és akkor legyen a
Pata Negra. Nem csalódtunk! Isteniek voltak a tapasok, a desszertek...
Alig várom, a következő állomást. Vajon mit dob a gép? Orosz? Francia? Görög? Mmmm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése