F312

Ma elég jó dolgokkal találtak meg: reggel kiderült például, hogy hosszú idő óta először van 400 Ft alatt a benzin literje. Aztán az autószerelő (teljesen ingyen) megvizsgálta a fékbetétet, és kiderült, hogy a gumis fiatalember rémisztgetése egyelőre alaptalan volt, nem kell cserélni. A gyógytornán tanultam pár új hátizom-erősítő gyakorlatot és ettől nem csak a tartásom lesz szép, és nem leszek hajlott hátú vénségemre, hanem még a hurkácskák is eltűnhetnek tőle. :-) Mondjuk vért izzadtam közben, de meglehetősen büszke voltam magamra, hogy egyáltalán fel bírtam kelni a szőnyegről... Aztán ugyan sikerült magamból komplett idiótát csinálni a postán, de a még este fél 8-kor is rendkívül kedves postáskiasszony segített elboronálni az ügyet: édesapa mondta, hogy ma feltétlenül el kell küldeni egy levelet, csak írjam alá és kész. Nap végén tehát irány a posta, aláír, borítékba be, címzés ok, bélyegzés, fizetés ok. Uccu neki, irány haza. Telefon nagy boldogan, hogy levél úton. Édesapa kérdése, hogy a dátumot ráírtam-e. Mire én: milyen dátumot? Szó szót követett, én bizony viszamentem a postára és feltettem a hét kérdését: milyen módon lehet viszaszerezni az előbb nagy sikerrel feladott levelet? Postáskisasszony szeme sem rebbent (!), elővette a 2 perccel azelőtt feladott borítékot. Én feltéptem... és kiderült, hogy a dátum már RÉGES RÉGEN rá volt írva. Zavart mosoly részemről, de a bájos alkalmazott elővette a celluxot és biztosított affelől, hogy majd ő lezárja biza a borítékot, én csak menjek nyugodtan a dolgomra. Röviden összefoglalva tehát: ők tényleg intézik, nem bonyolítják, ahogy a szlogen is mondja. Na és akkor a kép, aminek aztán végképpen semmi köze a fent leírtakhoz. :-)

Boszi az egyik pécsi ház homlokzatán.