Három élménykapszula

Most, hogy az autóra műtét vár, míg orvosnál van, vettem egy BKV hetibérletet. És ha nincs a BKV, nem lennék gazdagabb három élménnyel.

1. Szokásos heti masszázs után kóboroltam Dél-Budán a villamosmegállóba, majd mikor láttam, hogy jön a busz is, inkább ezt választottam. Igen ám, de ez garázsmenet volt. Hogy, hogy nem, mégis megállt, hát felszálltam rá. Sehol egy utas, csak én, meg a sofőr. Kedves arcú, hatvanas. Úgy végigvitt a Tétényi útig, hogy sehol meg nem álltunk, szinte süvítettünk át Újbudán. Megköszöntem neki, ő is visszaköszönt.

2. Átszálltam a 173E járatra. Csuklós busz. Középen, a kör alakú forgóban kaptam helyet. Gyerekek! A busz elejét és hátsó részét összekötő gumiharmónika elvált a kerettől, így lehetővé téve, hogy a kedves utasok ne kókadozzanak a melegtől, legyen légáramlat. Volt abban valami szürreális, hogy alattam ugyan furcsa hangok kíséretében nyeklett-botlott a busz, de felettem ott volt a kék ég! A sebességről pedig inkább ne is tegyünk említést. Szerintem a sofőr a hétvégi gyorsasági futamra edzett...

3. Örs vezér tere, HÉV megálló. Fiatal gyerekek, lehettek vagy 14-15 évesek. Két fiú, két lány. Lányokon alig rövidnadrág, fiúkon sapi, egyikőjük kezében egy nagy csomag ropi. Én úgy, de úgy megkívántam egy szálat, hogy legszívesebben odamentem volna és kértem volna belőle. Na, de azért mégsem! Felszálltam az első kocsiba, történetünk szereplői szintén. Teljes ajtószélességben elfoglalták a helyet, játszották az agyukat, rondán beszéltek, telefont bizgeréltek stb. De! Mikor látták, hogy én az első megállónál leszállni készülök, odaengedtek az ajtóhoz. Sőt! Az egyik srác megkínált ropival. Egy hibát vétett. Előtte így szólt a mellette álló lányhoz: "Vigyázz, állj odébb. A néni le akar szállni." No comment. :-)