CEWE 157

Gombóc Artúr a világon mindennél jobban szerette a csokoládét. Hogy ezt most miért mondom? Mert mesélni támadt kedvem... Ugyanis ezen a héten Krisssz arra bíztatott bennünket, hogy a múlt hétvégi gyereknappal összefüggésben áruljuk már el neki, mi is a MI kedvenc mesénk. Nem a gyereké, nem az unokahúgé, hanem a MIÉNK. A feladat elvégzéséhez pedig nagyszerű kis csomagot állított össze, ha netalán könyves háttérre vagy papírszeletkére lenne szükségünk.

Borzalmas hetem volt, csőstöl jött a baj: ahogy a nagykönyvben meg van írva! Jól esett tehát elgondolkodni azon, milyen meséket is szerettem annak idején. Már gyerekkoromban rengeteget olvastam, havonta jártam a könyvtárba, és Holle anyó meg a Pöttyös Pannis történetek nagyon megmaradtak emlékezetemben. De sajnos egy valamirevaló rajzot sem tudtam leszedni a netről. Így elővettem egy másik kedvencemet, ami rajzfilmként szögezett a TV elé. Pom-pom meséi. Ugye emlékeztek? Picúr, megvárhatlak? És ült az ágon, azon a szééééép, hosszú ágon. Fel. Le. Fel. Le. És így tovább...

Ha már Pom-pom, akkor Gombóc Artúr, meg az ő híres csokoládéi. És innentől kezdve ment minden, mint a karikacsapás. Igaz a végeredményben nem tudtam visszaadni azt az oldalt, ami a fejemben olyan jól összeállt, de azért talán ez is elmegy.

Felhasználtam: Soco_ACO_Bruissements d'une renaissance, Delicious Scraps_SpringMini7, rita006_cookie, MdGroot_Sail, kovaxka_retro, meg egy csokipaca.

Ráadásként pedig íme az ígért bónuszrecept:

Gombóc Artúr kedvenc csokis brownie-ja

Hozzávalók egy 16x23 cm-es, kis tepsihez:
150 g étcsokoládé
40 g vaj
4 ek. kakaópor
2 tojás
180 g cukor
1 ek. vaníliakivonat
csipet só
90 g liszt

Egy kislábosban, nagyon kevés vízzel, kis lángon fölolvasztom a csokit, majd belekeverem a vajat. Hozzáteszem a vaníliakivonatot, a csipet sót és a porcukrot is. Egy tálban összekeverem a csokis masszát 2 tojással, aztán a lisztet is beleteszem. A tepsit kibélelem sütőpapírral és beleöntöm a masszát. Előmelegített, közepes lángú sütőben, kb. 25 percig sütöm. A brownie akkor jó, ha nem sül meg teljesen. Ha már elég szilárd, de alja még kissé ragacsos: pont jó!