CEWE 226 avagy Idézetes festegetés

Kisebb kihagyás után ismét a porondon. Ezúttal Hanni adott feladatot, és ez igencsak szívemhez közeli volt. "Legyen a feladat festegetés, egy emlékezetes pillanat,emlék, ami valamiért megmaradt, és legyen rajta valami szép idézet, gondolat." Olyan jó volt idézeteket olvasgatni és ismét elővenni ezt a festegetős, pacsmagolós technikai leírást. Köszönöm!
Végül ez az idézet szerepel az oldalamon. Kicsit hosszú, de engem most ez fogott meg:
"Nem tudom, merre vagy, de valahol már élsz a világban, és egy napon te meg én megérintjük majd ezt a kaput, ezen a ponton, ahol most én. Aztán majd bemegyünk a kapun, betölt minket a jövőnk és a múltunk, és annyit fogunk jelenteni egymásnak, amennyit soha egyetlen ember sem a másiknak. Még nem találkozhatunk, nem tudom, miért. De egy nap minden kérdésünkre feleletet kapunk majd. Minden lépésem közelebb visz egy hídhoz, amelyen át kell mennünk, hogy találkozhassunk. Ugye, nem lesz nagyon sokára? Ugye nem?" (Richard Bach)

Felhasználtam: Bóbita Hunny Bunny