F244

Nyam, nyam. Ma ezt tálalta elénk kolléganőm a szolid búcsúbulin. Méteres kalács, gyerekkorom egyik nagy kedvence.

Méteres kalács

Hozzávalók:
4 db tojás
25 dkg porcukor
10 evőkanál víz
7 evőkanál étolaj
25 dkg rétesliszt
3/4 csomag sütőpor
2 evőkanál kakaó

A krémhez:
2 csomag pudingpor (különböző ízű lehet)
8 dl tej
25 dkg Rama margarin
20 dkg porcukor (én kevesebbet raknék bele)

A mázhoz:
10 dkg étcsokoládé vagy jó minőségű, cukrozatlan kakaópor
2 kávéskanál étolaj

A tojások sárgáját jól kikeverem a porcukorral, majd fokozatosan hozzáadom a meleg vizet és az olajat. A rétesliszttel elkeverem a sütőport és azt is apránként hozzáadom, végül pedig a kemény habbá vert tojásfehérjét is. Kétfelé osztom: az egyik felébe két evőkanál kakaót és még egy evőkanál meleg vizet keverek. Két nagy (28 cm hosszú) kivajazott, kilisztezett őzgerincforma közül az egyikbe a sárga, a másikba a barna tésztát öntöm, és forró sütőben kezdem sütni. Sütés közben a tüzet lejjebb veszem. Ha megsült (tűpróba) kiborítom és ha kihűlt, ujjnyi vastag szeletekre vágom. Elkezdem a krémmel összetapasztani: egy barna szelethez egy sárgát ragasztok, majd újra krém, barna tészta, krém sárga tészta stb. A krémhez előzetesen simára keverem a pudingport a tejjel, felfőzöm, kihűtöm, majd a cukorral habosított margarinnal összekeverem. Az így összeállított kalácsot a vízfürdőn megolvasztott és az olajjal elkevert csokoládéval/kakaóporral bevonom. Másnap ferdén szeletelem.

F243

Holnap búcsúzunk. Mármint kolléganőmtől és egyben egyik beosztottamtól. Ha minden igaz, csak úgy másfél évre. Ugyanis novemberben bővül a csapatunk, méghozzá egy kislánnyal. Ha lehet hinni ezeknek a mai csodaultrahangoknak. Tehát nincs mit tenni, el kell engednünk munkatársunkat, hogy Anya lehessen és megtapasztalja az egyik vagy talán A legszebb dolgot egy nő életében.
Holnap adjuk át neki a közösen vásárolt baba játszószőnyeget, amit most még a csodásan rózsaszín királylányos papír rejt. :-)
A képen pedig az én személyes ajándékom látható: nem tudtam nekik ellenállni a Müllerben. Alvó-morzsikendő és csörgős (!) babazokni. Hihetetlenül vidám színekben. Elég ránéznem, és jókedvre derülök. Remélem, ezzel hatékonyan hozzájárulok a bébi fejlődéséhez...

F242

Ma üzleti ebédre voltam hivatalos. Ez olyan "fessül" hangzik, de valójában (bevallom) nem nagyon szeretem a "kötelező", jópofizós, protokoll rendezvényeket. Na, ez a mai végül nem ilyen volt.
Egy cég, akivel együtt dolgozom a munkám kapcsán, hívott meg. Az időpontot jó előre leegyeztettük. A Hemingway-be mentünk, a Feneketlen-tó partján. Ismét vallomás következik: eddig nem túl sok jó tapasztalatom volt a hellyel kapcsolatban: szerintem sznob, nagyon lassan hozzák ki az ételt, meglehetősen drága... szóval nem az az étterem, ahová visszavágyik az ember.
Ma viszont a környezet, a rendezett tópart, a vadkacsák, a napsütés és a remek társaság elegyének köszönhetően nagyon jól éreztem magam. Majdnem két órát ott töltöttem és feltöltődtem. Ráébredtem, hogy nap mint nap, általában ugyanazon az útvonalon járjuk az utunkat, reggel munkába, este haza és lemaradunk az ehhez hasonlatos élményekről.
A mai fotó pedig a rendkívül egyszerű, de rafinált desszertemről szól: túrógombóc, fahéjas szilvaraguval és tejföllel.

Forrás: www.hemingway-etterem.hu

F241

Ez már a negyedik vagy talán az ötödik év, hogy igyekszem egy-két programon részt venni a Zsidó Nyári Fesztivál keretében. Kérdezhetné bárki, hogy mi az összefüggés a ma esti koncert és a zsidó kultúra/zene között és nem biztos, hogy tudnék válaszolni. Az azonban biztos, hogy remekül szórakoztam. A swing és a jazz nálam bátra jöhet, annak idején rajongtam a Cotton Club Singers zenéjéért*, így nem véletlen, hogy erre a programra (is) esett a választásom:

Ráadásul ezen a koncerten régi magyar slágereket, a múlt századelő nagy sikereit hallhattuk, picit más hangszereléssel, feldolgozásban. Például ezt, ezt, ezt:

* Leginkább az eredeti vagy inkább a második, a kozmaorsis felállás tetszett.

F240

Én már érzem kicsit az ősz fuvallatát. És itt nem a tegnapi orkánerejű szélre gondolok. Még a Szerelem hálójában c. film is eszembe jutott, ahol a főhősnő egy alkalommal holmi színes ceruzacsokrokról halandzsál*. Nos, valóban, mindjárt itt az iskolakezdés, itt az ősz. És bizony készülni kell megfelelő lábbelivel is. Íme.

* Lásd a blog új fejlécét!

F239

A tegnapi vershez kapcsolódva. Nagyon szeretem a színeit. Pedig lila is van benne. :-)

Átlagos vasárnap (?)

Portörlés kész. Porszívózás kész. Fürdőszoba-takarítás kész. Ebédfőzés kész. Aztán Brad Pitt felsőteste odaragasztott a TV elé*... Tudom, tudom. Szteroidos pumpa az egész. Mégis. :-)

* RTL Klub. Trója.

Vers mindenkinek

Szilágyi Domokos: Őszirózsák

Tegnap még szégyenlős növendéklányként
szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas
szilvák, barackok, riadt-kicsi almák,
hajladozó búzatáblák alig sejtették
szőkeségük élet-adó hatalmát,
a napok tüzes-arany csöndjébe
bele-belecsattant egy zápor,
a mezőn lesunyt füllel ázott a jószág,
és látod, kedves:
ma, a kert egyik zugában,
orgonabokrok szoknyája alatt
fölfedeztem néhány lapuló őszirózsát.
Remegtek, mikor tetten értem őket,
hogy szirmaikon cipelik már az őszt,
hisz jóformán még nyár se volt – hát mit akarnak,
de csak hallgattak makacsul,
és benne volt e hallgatásban,
hogy maholnap a faleveleken
dérré kegyetlenedik a harmat,
hogy a sarkon hancúrozó kölykök kezében
labda helyett ott-szomorkodik a szamárfüles irka,
az utcák megtelnek lebarnult emberekkel,
s a siető, álmos arcokat
piros-vidámra csipkedi a reggel;
a sétatéren fiók-festő-gigászok
lesik el a fáktól a pazar színkeverést,
s szerelmes kamaszok verses vallomásra ihletődnek;
lomhán csurognak a méz sugarak
s érett-gyümölcs-illata lesz az anyaföldnek,
és szemed parazsában
föllobban újra a szerelem, a gyöngédség, a jóság.
Szerettem volna neked adni a virágokat.
De aztán csak ez a vers maradt.
Mert mire hozzád érnek:
elhervadnak a remegő őszirózsák.

F237-F238

A rosszul szabott ujjú, piros verdásat ilyenre tudtam kicserélni. Igaz, ezen nincs rajta az összes autó, de remélem, így is megfelel majd a tulajnak :-)

Ma ismét gyümölcsleves-imádatomnak hódolok. Friss szilva, barack, nyári alma és sűrű tejföl a piacról. Némi fűszerezés. És voila. Kész.

F236

Egy korábbi fotó: arról álmodozom, hogy itt hűsölök, az illatos rózsák alatt...

F235

Bődületes ez a meleg. Azt hittem, idén már nem lesz részünk ilyenben. Keseregni persze lehet, de értelme nem sok. Ez a kis darázs viszont szerintem nincs egy véleményen velem: vígan lakmározza a nektárt a mezei virág szirmai között.

F234

Barangolás a hosszú hétvégén 1.

A hosszú hétvégét otthon töltöttem, vidéken, a szülőkkel, kikapcsolódva. Szombaton és vasárnap autóba ültünk és ellátogattunk néhány közeli helyre. Olyan látnivaló tárultak elénk, amik szinte karnyújtásnyira vannak a szülői háztól, gyermekkorom részei voltak, ám a hétköznapok mégis elválasztanak tőlük, távolivá teszi őket.

Szombaton Nyírbátor volt az úticél, ahol EU-s támogatással csodaszép városi sétányt hoztak létre, látványra csupa minőségi alapanyagból, átgondoltan és szépen kivitelezve. A környének találkoztunk vagy 4-5 menyaszonyos-vőlegényes fotós társasággal, volt is "harc" a legjobb helyekért (hiába no, augusztus a nagy esküvők hónapja is). Azért sikerült pár "idegenmentes" fotót ellőni. :-)

A városnak több más nevezetessége is van, köztük a fából készült harangtorony és a Báthori Várkastély, ami  ma egy panoptikumnak is helyet ad (emellett pedig szintén kedvelt fotóshelyszín).

És ne feledkezzünk meg a Kakukk étteremről, ahol megkoronáztuk a napot egy finom ebéddel. Teljesen meglepett, hogy szombaton délben 4-5 család is betért ide, azért persze örültem, hogy többen is megtehetjük ezt és "megy a bolt".

A desszertet már Nyíregyházán ettük meg, ezer éve nem jártunk ugyanis a belvárosban és látni szerettük volna a változásokat. Mondanom sem kell, menyasszonyban itt sem volt hiány. A meleg is belehúzott, tikkasztó volt a hőség. Az egyik téren strandröplabda-bajnokságot is rendeztek...

Folyt. köv.

F233

A nyírbátori sárkány közel s távol. Vagy éppen fordítva...

F232

Tengerpartról álmodozva...

F231

Szívküldi.

Vers mindenkinek

Czóbel Minka: Ezüst nyárfák

Mintha csak egyedül
lennék e világon,
körültem nagy nehéz,
meleg nyári álom.

Száz fehér virággal,
száz tündérmesével
a napsugár tüzes,
arany szemével.

Merre terjed szárnya
a nagy boldogságnak?
Hát a fehér felhők
hova, merre szállnak?

Keletről nyugatra,
elfújta már a szél…
Megzörren a gyenge
ezüst nyárfa-levél.

F230

Ott fenn a tizediken, vajon hogy' bírják a meleget?

CEWE 168

Milyen jó dolog, hogy manapság már okostelefonok és egyéb kütyük segítenek bennünket. Így, ha Krisssz a Balatonon nyaral és éppen nincs nála az "otthoni" számítógépe, akkor is tud nekünk feladatot adni! :-) Így került sor a zitz által kitalált oldalkészítésre, azaz mutassunk be valamit a környezetünkből, némi ismertetővel együtt. Lehetett keresgélni, olvasni, biztos sok olyan hely van a közelünkben, amiről nem is tudunk sokat. És persze a többiek is sokat tanulhatnak ebből.

Én az egykori Ikarusz gyárat illetve magát az Ikarusz buszokat hívtam az oldalra. Maga a gyártelep nem éppen a szomszéd utcában található, de mivel nem messze tőle van egy cukrászda, néha-néha megfordulok arrafelé.

Felhasználtam: egyik videoscrap alkalmával használt mintaoldal elrendezését, Bruissements d'une aurore boréale MIHIANA, damayanti_kids_zone, fotókat az internetről és a Fortepan oldalról (egyik-másik minőségéért elnézést!)

Az Ikarus gyár történetét 1885-ig vezethetjük vissza, Uhri Imre karosszériagyártó műhelyének megalakulásáig. Ebből a kis műhelyből fejlődött ki a mai vállalat, elsősorban a szocialista iparosítás következtében. A második világháború után már fejlett gyáripari technológiával termelő, jelentős exporttevékenységet kifejtő, elsősorban autóbuszgyártásra szakosított nagyüzem, az Ikarus Karosszéria és Járműgyár 1948-tól 2007-ig működött. Az 1940-es évek közepén épített mátyásföldi gyártelepet a háborús események következtében telephely nélkül maradt karosszériagyár vehette igénybe, ez lett az alapja a mai gyárnak. Az üzem áttelepítése és a tényleges átköltözés Mátyásföldre 1946 tavaszán indulhatott meg. A gyárban dolgozó több ezer embernek közösségi épületek is épültek. Így volt munkásszálló, bölcsöde és óvoda. A gyár mellett hatalmas sporttelep biztosított sokféle sportolási ehetőséget, a gyárral szemben épült Művelődési Ház pedig már nem csak a gyári dolgozók, hanem a környékbeli lakosok kulturális központjává vált. A gyár területe jelenleg több vállalkozásnak ad otthont. A XVI. kerületi önkormányzatnak nagy tervei vannak a terület felújítására és közkinccsé tételére. Mi, kerületi lakosok, izgatottan várjuk, mit hoz a jövő...

F229

Szobarózsa erkélyre kiültetve. Az újabb és újabb bimbók szirombontását mindig izgatottan várom, hiszen akár egy ugyanazon tőről is képes különböző színeket produkálni. Vajon hogyan?

F228

Talán az idei utolsó...

F227

Ma ez volt a postaládában. És ez azt jelenti, hogy lassan vége a nyárnak*, lassan átcsapunk az őszbe. Én szeretem ezt a nyárvégi hangulatot; szeretem a hűvös reggeleket; szeretem, hogy pulcsit, hosszabb nadrágot kell felvenni esténként. Nyitott erkélyajtó mellett, pléd alá bújva fogom átlapozni... Egy csésze tea már túlzás lenne? :-)

* Hiszen mindig augusztus vége felé jelenik meg nálunk.

F226

Valami készülőben...

Forrás: fortepan

CEWE 167

Hogy, hogy nem, ezen a héten nem bírtam helyesen értelmezni a feladatot, így igazából nem felelek meg 100%-osan a kihívásnak. Osli azt szerette volna, ha módosítanánk az oldalon szereplő fotót úgy, hogy az színében a készlethez, illetve az oldalhoz igazodjon. Még szerencse, hogy a kihívásnál nem kellett feltétlenül fantasy oldallal jönni, lehetett "rendes" fénykép is rajta. És hogy ne legyen elveszve az ember lánya, Osli és Krisssz is javasolt pár színezési lehetőséget.

Nekem adott volt egy fotó és adott volt egy készlet, vagyis mindenképpen ezekkel akartam dolgozni. Végül ezt hozam ki belőle:

Felhasználtam: Digital Design Essentials Digitally Smitten

Mint mondtam, nem pont ez volt a feladat, de már nem akartam változtatni az elkészült oldalon. Egyébként Dalma, a sofőrtársadalom legifjabb tagja látható rajta. Édesanyja, Rékus annak idején kamionsofőrnek készült. :-) Úgy néz ki, hogy (D)alma nem esett messze a fájától: ő is kiválóan vezeti a (vízi) járművet. Itt a bizonyíték! Nem éppen babás-kislányos színvilág, de nekem azért tetszik.

F225

Gyöngytuninggal. Először azt gondoltam, nem egészen olyan lett, mint amilyennek megálmodtam. De már kezdek vele megbarátkozni.

F224

Az utolsó pár*. Csak most, csak nekem. 50%-os engedménnyel. Lehet erre nemet mondani?

* Egyébként a blokkon ez szerepel: virágos velúr babacipő.

Vers mindenkinek

Varró Dániel: Mozi

Gyere, nevető szemü,
airwaves-es leheletü!
Bús lovagod ma terád vár
egyedül a pattogatottkukorica
szagú moziban, ahova csupa pár jár,
lépkedek ide-oda idegesen én itt, jaj,
úgy tépi a szívemet a szerelem is,
ahogyan a jegyeket a nénik.

Gyere na, hisz íme, a Nap kisütött kint,
fűt a tavasznak a láza,
vége a télnek, a depinek, a lomb is zöld,
és tele van a pláza.
Gyöngy vagy a sok bizsu-cicababa közt te,
mennek már odabent, gyönyörűm
az előzetesek, nosza, jöszte!

Kukorica, perec és a kóla kezünkbe,
zsebembe jegyért kotorászom,
így be a sor közepére, amíg megy
a halivudi jelenet a vásznon;
és míg könnybe a mozi szeme lábad,
lerúgod a papucsodat, és
a puha szék tetejére teszed föl a lábad.

Betege vagyok a szerelemnek,
a vágynak, az érintésed is éget,
amikor a kezem és a te kezed is
ugyanoda nyúl be a kukorica végett.
Fölhevít, és amikor elveszed, űrt hagy,
nem tudok én ma a filmre figyelni miattad,
olyan gyönyörű vagy.

Szép a te szemed, ugye tudod, és a szád,
és szép a te fogad és a nyelved,
amivel a popcornt ízleled,
amit a te szép kezed a zacsiból elvett;
legurul a nyakadon a kukoricamorzsa,
elnyeli ott ez a kis szakadék,
a halálban is édes a sorsa.

Két kibújó telihold a trikód
ködleple alatt a te melled,
barna, akárcsak az alkonyi fény a te bőröd,
a szoliban ilyen lett.
Jaj, milyen oktalan állat az ember,
vágy az ölében örökkön dudorodik,
és a szíve teli szerelemmel.

Cicamica, mit tegyek, annyira édes,
a mosolyod, akárcsak a kóla.
Édes a szerelem, a vágy lólába
ha néha kilóg is alóla…
Baromira gagyi ez a jelenet is éppen,
gyere szerelemnek örülni,
hajoljál össze te velem a sötétben.

F223

Na, akkor mutatom. Három alappóló: amilyen szín a méretemben még maradt a polcokon :-) (kivéve barnás, lila és sárga, mert ugye azt nem!). Plusz némi ezeréves Praktika melléklet a sufniból (az egyik például népies karácsonyfadíszekkel, a másik meg Matrjoskával teli). Plusz esténként az olimpiai meccsek alatt hihetetlen átszellemülés az asztal felett. Kész. Itt az új szerelem. Talán kicsit csálé egyik másik minta, talán nem elég egyenletes a festékfelvitel, talán lehetne szebben kidolgozni a kontúrokat... Azért szerintem így is elég jók lettek*! :-)

* Éppen azon gondoklodom, hogy mi lenne, ha a babásra felvinnék pár szem gyöngyöt díszítésnek... Hmmm.

F222

F220-F221

Tegnapi K.O.

Elmaradt tegnap a képfeltöltés, az elemek ugyanis teljesen lemerültek. No nem a fényképezőé, hanem az enyémek. Úgy kezdődött, hogy szombaton végre elmentem orvoshoz, mert egy ideje bajlódom a jobb fülemmel, és úgy éreztem, itt már semmilyen népi gyógymód nem segít.

Gondoltam belenéz, netán kitisztítja, majd vígan megyek haza. Hát bizony nem ez történt! Egy kb. 15-20 perces vizsgálatsorozat eredményeképpen kiderült, hogy igazából nem hallok 100%-osan a jobb fülemre, de nem azért vészes a dolog. Kaptam kétféle gyógyszert, amit most kúraszerűen kell szednem, hátha a keringés és vérellátás javítása, gyorsítása picit beindítja a fránya, lusta idegsejteket...

Jó katonaként azonmód elkezdtem szedni a gyógyszereket. Aztán arra lettem figyelmes, hogy valójában én már harmadik nap nem alszom éjszaka. Csak feküdtem álmatlanul, ugyanakkor egyfajta kábult tudatállapotban az ágyon, de 5-6 órán keresztül sem tudtam elaludni. Megnéztem a betegtájékoztatót és valóban: az egyik gyógyszer okozhat álmatlanságot, és azt a doki is megerősítette, így most már csak felezett adagot szedek.

Addigra azonban a meleg, a szélviharok és három napi nemalvás jól kikészítettek, tegnap egész nap önmagam árnyéka voltam csupán. De szó szerint. Este fél 7-re hazaértem, és két részletben gyakorlatilag reggel fél 7-ig aludtam. Viszont megnyugodtam, hiszen jó kis műszer ez az emberi test: nem hagyja, hogy teljesen kiüsd magad, és ha kell, valahogy mindig helyrehozza a dolgokat...

F219

Ezt meg kell mutatnom nektek: Kisnyul és barátnője fűzte ezt a két karláncot. Azért ez nem semmi!

Matyóláz

Valójában a cím csalóka, hiszen, amint az a végtermékeken is látszik, nem csupán a matyó hímzés ihletett meg bennünket. Úton útfélen belebotlik az ember manapság népies motívumokkal ellátott termékekbe: póló, fürdőköntös, ing, kulcstartó, fürdőruha (!), hűtőmágnes... mindezek megszerzése csak ízléshatár és pénztárca kérdése.

Baráti társaságunkban többen is hódolunk a különféle kézműves foglalkozásoknak, évente egy-két alkalommal közösen is. Most is ez történt, hiszen egy utazás alatt megfogalmazódott bennünk, hogy pólókat kellene "gyártani", méghozzá hímzésmotívumokkal. Első pillanattól fogva úgy gondoltuk, hogy mi festeni fogjuk a mintákat. Azóta már tudom, hogy lehetne vasalható matricát is vásárolni, vagy az eredeti tevékenységet követve hímezni.

Mi tehát a textilsfestét választottuk, és gyakorlatilag egy-két hónappal ezelőtt elkezdtük szervezni a délutánt: gyűjtöttük a mintákat, bújtuk az internetes oldalakat, barangoltunk a hobbyboltokban hozzávalókat kutatva, pólóvadászatra indoltunk (nem is gondolnátok, hogy jó minőségű, megfizethető, egyszínű pólót venni nem is olyan egyszerű!), egyeztettünk, tanakodtunk, tervezgettünk...

Augusztus első szombatja lett a nagy nap. Berkesék befogadták a társaságot, megfelelően nagy asztallal, étellel-itallal vártak bennünket. Istenien szórakoztunk, még az izzasztó meleg sem szegte kedvünket! Egy-egy póló megfestése nem igazán gyors mutatvány: a mintát valahogyan fel kell varázsolni a felületre, és vagy kontúrozva, vagy "simán" meg kell festeni. Persze a szöveten nem siklik úgy az ecset, a textilfesték sokkal sűrűbb, és nem olyan egyszerű felvinni, mint mondjuk az üvegfestéket. De megéri a fáradozás! Amikor az első árgyélus kismadár ott feszített a pólón a Magyar Népmesékből is ismert indákon, nagy élmény volt látni. És mindezt a saját kezünkkel hoztuk létre! Sőt. Nálam, aki köztudottan türelmetlen alak vagyok, igazi terápiával is felért az alkotás.

Ma reggelig vártam a száradással, átvasaltam a mintát nem gőzőlős vasalóval, pár percig egy sütőpapíron keresztül. Remélem, tényleg bírni fogja a mosást.

A fenti képeken nem csak az én alkotásaim látszanak. Az én kedvencem ez (még száradás előtt fotózva):

Tuti lesz folytatás, már búcsúzáskor elkezdtük egyeztetni a következő találkozó részleteit.
Köszönöm még egyszer mindenkinek a remek társaságot és az ötleteket! Hamarosan folyt. köv.