2012. január 31., kedd
2012. január 30., hétfő
(Nem) felejtő
Noha a címe Felejtő, én nem feledem ezt a számot. Főleg nem ezt az akusztikus verziót. Ma ismét rámtalált...
Szolgálati közlemény:
SIKERÜLT! Nagyon köszönöm a kedves megszólalásokat, tanácsokat. :-)
Szolgálati közlemény:
SIKERÜLT! Nagyon köszönöm a kedves megszólalásokat, tanácsokat. :-)
F30
Melyiket vegyem fel holnap? Mert akkor ruhát is kell hozzá választani... Tudjátok: gombhoz a kabátot :-)
2012. január 29., vasárnap
Tinker, Tailor, Soldier, Spy*
Ez John le Carré regényének eredeti címe, melynek filmadaptációját most mutatják be nálunk a mozik. Nem hagyhattam ki, hiszen kémregényről van szó! Akik azonban a mai kor "elvárásai" szerint készült filmre, pörgős, üldözős, szupertechnikás mozira vágynak... nos, ők ne nézzék meg a filmet. Csalódni fognak.
forrás: http://filmtrailer.hu
Ez a film olyan barna. Higgyétek el, barna, de ilyennek kell lennie. Csak így adhatja vissza hűen a hetvenes évek hangulatát, legyen a helyszín Anglia, Magyarország vagy Törökország. Ilyen unalmas helyszíneket és kémeket eddig nem láttam. De ha jobban belegondoltok, egy kém mégsem lehet olyan jóvágású, mint George Clooney például. Amint belépne egy kávéházba, minden szem rá szegeződne...
Szóval vissza a filmhez: állítólag meglehetősen hűen követi a regény cselekményét (bár ez a filmben nyilván nem lehet olyan szerteágazó, és egy-két helyszínt is megváltoztattak), a rendezőt pedig maga a szerző ajánlotta (Tomas Alfredson). Én a könyvet még nem olvastam (most kaptam csak kölcsön), és bevallom, az első 30 percben egyáltalán nem állt össze a sztori (mondjuk a végére érve sem értek mindent), csak kapkodtam a fejem, hogy akkor most melyik szál hová kapcsolódik, és ki kicsoda egyébként is. Ezen a kurta-furcsa érzésen az sem segített túllépni, hogy amint az elején említettem, a film meglehetősen lassú, vontatott.
Viszont nekem nagyon tetszik a zenéje, a rengeteg apró kellék, az épületek, de mindenek előtt a szereplők: fantasztikusak a figurák a maguk jellegtelen arcával, ruházatával. És zseniális a fényképezés. Azok a közeli kameraállások... még a pihét is megmutatják az arcokon...
Most szándékosan nem taglalnám magát a történetet, elolvashatjátok itt vagy itt. De még inkább: menjetek, nézzétek meg a filmet! És ha tetszett a sztori, olvassátok el a regényt, és ne feledjétek: ez egy trilógia egyik eleme, ott van még a Hajsza meg a Csapda is. Szerintem hamarosan bővül nálunk a le Carré sorozat a könyvespolcon...
* Suszter, Szabó, Baka, Kém (korábban Árulás)
forrás: http://filmtrailer.hu
Ez a film olyan barna. Higgyétek el, barna, de ilyennek kell lennie. Csak így adhatja vissza hűen a hetvenes évek hangulatát, legyen a helyszín Anglia, Magyarország vagy Törökország. Ilyen unalmas helyszíneket és kémeket eddig nem láttam. De ha jobban belegondoltok, egy kém mégsem lehet olyan jóvágású, mint George Clooney például. Amint belépne egy kávéházba, minden szem rá szegeződne...
Szóval vissza a filmhez: állítólag meglehetősen hűen követi a regény cselekményét (bár ez a filmben nyilván nem lehet olyan szerteágazó, és egy-két helyszínt is megváltoztattak), a rendezőt pedig maga a szerző ajánlotta (Tomas Alfredson). Én a könyvet még nem olvastam (most kaptam csak kölcsön), és bevallom, az első 30 percben egyáltalán nem állt össze a sztori (mondjuk a végére érve sem értek mindent), csak kapkodtam a fejem, hogy akkor most melyik szál hová kapcsolódik, és ki kicsoda egyébként is. Ezen a kurta-furcsa érzésen az sem segített túllépni, hogy amint az elején említettem, a film meglehetősen lassú, vontatott.
Viszont nekem nagyon tetszik a zenéje, a rengeteg apró kellék, az épületek, de mindenek előtt a szereplők: fantasztikusak a figurák a maguk jellegtelen arcával, ruházatával. És zseniális a fényképezés. Azok a közeli kameraállások... még a pihét is megmutatják az arcokon...
Most szándékosan nem taglalnám magát a történetet, elolvashatjátok itt vagy itt. De még inkább: menjetek, nézzétek meg a filmet! És ha tetszett a sztori, olvassátok el a regényt, és ne feledjétek: ez egy trilógia egyik eleme, ott van még a Hajsza meg a Csapda is. Szerintem hamarosan bővül nálunk a le Carré sorozat a könyvespolcon...
* Suszter, Szabó, Baka, Kém (korábban Árulás)
2012. január 28., szombat
F28
Ezt a Lotz Károly alkotta freskórészletet élőben csak az láthatja, aki részt vesz az előbbi bejegyzésben bemutatott programon.
Az Operaház fantomja(i)
Ma délután különleges és igen jól szervezett gyerekprogramon vettünk részt a Magyar Állami Operaházban. Segítettünk egy szerencsétlenül járt karmesternek (Makaróninak) megtalálnia az elvesztett karmesteri pálcáját. Ez bizony nem volt könnyű feladat, mert az épület irdatlan nagy és rendkívül zegzugos: számtalan lépcsőház, titkos ajtó, folyosó, rejtett, színfalak mögötti tér található benne. Ide földi halandó az utcáról betérve nem juthat el, csakis ennek - az elsősorban gyerekeknek szervezett - programnak a keretében tekinthetők meg.
Korábban számtalanszor voltam már itt előadáson, sőt egy idegenvezetős túrán is részt vettem. Mégis sok-sok új élményt nyújtott ez a ma délutáni másfél óra. A gyerekek miatt elsősorban nem a történelmi részletekre, építészeti megoldásokra, zenetörténeti érdekességekre volt kihegyezve a speciális túra, bár ezekből sem volt hiány!
Az alaptörténet fonalán haladva - a karmesteri pálcát keresve - felvonultunk a királyi lépcsőn, ahol I. Ferenc József is lépkedett Sissyvel, majd csupa királyi fenség és államfő koptatta. Mai napig itt közlekedik a mindenkori köztársasági elnök. Láthattuk az elnöki páholyt, a lépcsőházat, a büfét; voltunk a korábban a szegényebb rétegnek fenntartott ún. 3. emeleten (egyébként ennek külön bejárata van a Dalszínház utca felől, külön lépcsőházzal); lenéztünk a fenséges nézőtérre.
Mondhatnátok, hogy ez eddig majdhogynem szokványos, de ezután jött a java: felmásztunk a jelmeztárba, ahol az egyes darabokban viselt ruhákat tárolják; láttuk, hogyan készülnek a díszletek (komolyan mondom, a díszletfestők Művészek, fantasztikus alkotásokkal); voltunk azon a helyszínen, ahonnan a világítást, a díszletek mozgatását vezérlik. Képzeljétek, itt található egy orgona, és mivel a zenekari árokban nem férne el, az adott darabban innen szólaltatják meg. Szegény orgonistának nincs valami felemelő munkahelye, mert igaz a magasban, de egy sötét, szűk helyen kell ülnie zenélés közben.
Jártunk a színfalak mögött is, eljátszottuk, hogy lehet szélgéppel és egy darab bádoglemezzel, no meg némi gyereksereg-segédlettel esőt, sőt vihart "csinálni". Ez igazán fantasztikus volt! Láttunk énekpróbát, igazi zongorával, igazi operaénekesekkel.
Éééés, sok-sok lépcsőforduló után (tényleg, vajon hány km-t tettünk meg?) eljutottunk a nézőtérre, ahol a zenekari árokban, a zongora tetején szemfüles gyerekszemek megpillantották az elvesztett pálcát.
Ajándékként és köszönetképpen pedig a Hamupipőke c. operából hallhattunk egy részletet.
Volt még egy csavar a kirándulásban: a díszletteremben a festők pont azt a díszletelemet készítették, amit aztán lent viszontláttunk a színpadon; az énekpróbán pont az a két énekes próbált, akiket az operarészletben hallhattunk... Nagyon ötletes volt!
És ami szerintem a lényeg: a játék közben a gyerekek sok ismeretet szerezhettek az operákról, a zenéről, az épületről. Ha bármilyen affinitásuk van a zenéhez, annak most ki kellett derülnie, és többen hamarosan visszatérnek majd ide egy gyerekoperára vagy balettre.
Korábban számtalanszor voltam már itt előadáson, sőt egy idegenvezetős túrán is részt vettem. Mégis sok-sok új élményt nyújtott ez a ma délutáni másfél óra. A gyerekek miatt elsősorban nem a történelmi részletekre, építészeti megoldásokra, zenetörténeti érdekességekre volt kihegyezve a speciális túra, bár ezekből sem volt hiány!
Az alaptörténet fonalán haladva - a karmesteri pálcát keresve - felvonultunk a királyi lépcsőn, ahol I. Ferenc József is lépkedett Sissyvel, majd csupa királyi fenség és államfő koptatta. Mai napig itt közlekedik a mindenkori köztársasági elnök. Láthattuk az elnöki páholyt, a lépcsőházat, a büfét; voltunk a korábban a szegényebb rétegnek fenntartott ún. 3. emeleten (egyébként ennek külön bejárata van a Dalszínház utca felől, külön lépcsőházzal); lenéztünk a fenséges nézőtérre.
Mondhatnátok, hogy ez eddig majdhogynem szokványos, de ezután jött a java: felmásztunk a jelmeztárba, ahol az egyes darabokban viselt ruhákat tárolják; láttuk, hogyan készülnek a díszletek (komolyan mondom, a díszletfestők Művészek, fantasztikus alkotásokkal); voltunk azon a helyszínen, ahonnan a világítást, a díszletek mozgatását vezérlik. Képzeljétek, itt található egy orgona, és mivel a zenekari árokban nem férne el, az adott darabban innen szólaltatják meg. Szegény orgonistának nincs valami felemelő munkahelye, mert igaz a magasban, de egy sötét, szűk helyen kell ülnie zenélés közben.
Jártunk a színfalak mögött is, eljátszottuk, hogy lehet szélgéppel és egy darab bádoglemezzel, no meg némi gyereksereg-segédlettel esőt, sőt vihart "csinálni". Ez igazán fantasztikus volt! Láttunk énekpróbát, igazi zongorával, igazi operaénekesekkel.
Éééés, sok-sok lépcsőforduló után (tényleg, vajon hány km-t tettünk meg?) eljutottunk a nézőtérre, ahol a zenekari árokban, a zongora tetején szemfüles gyerekszemek megpillantották az elvesztett pálcát.
Ajándékként és köszönetképpen pedig a Hamupipőke c. operából hallhattunk egy részletet.
Volt még egy csavar a kirándulásban: a díszletteremben a festők pont azt a díszletelemet készítették, amit aztán lent viszontláttunk a színpadon; az énekpróbán pont az a két énekes próbált, akiket az operarészletben hallhattunk... Nagyon ötletes volt!
És ami szerintem a lényeg: a játék közben a gyerekek sok ismeretet szerezhettek az operákról, a zenéről, az épületről. Ha bármilyen affinitásuk van a zenéhez, annak most ki kellett derülnie, és többen hamarosan visszatérnek majd ide egy gyerekoperára vagy balettre.
Vers mindenkinek
Robert Burns: Ha mennél hideg szélben
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten át,
rád adnám kockás takaróm,
öleljen át, öleljen át!
S ha körülzúgna sors-vihar
rémségesen, rémségesen:
szívemben volna házad,
oszd meg velem, oszd meg velem!
Volna köröttem zord vadon,
sötét, veszett, sötét, veszett;
mennyország volna nékem az
együtt veled, együtt veled!
S ha volnék minden föld ura
az ég alatt, az ég alatt:
koronám legszebb ékköve
volnál magad, volnál magad!
(Weöres Sándor fordítása)
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten át,
rád adnám kockás takaróm,
öleljen át, öleljen át!
S ha körülzúgna sors-vihar
rémségesen, rémségesen:
szívemben volna házad,
oszd meg velem, oszd meg velem!
Volna köröttem zord vadon,
sötét, veszett, sötét, veszett;
mennyország volna nékem az
együtt veled, együtt veled!
S ha volnék minden föld ura
az ég alatt, az ég alatt:
koronám legszebb ékköve
volnál magad, volnál magad!
(Weöres Sándor fordítása)
2012. január 27., péntek
2012. január 26., csütörtök
F26
Véletlenül betévedtem ebbe a boltocskába*. Vigyázzatok! Akár 80%-os leértékelés. Volt pár kapásom...
* Korábban nem voltak jó tapasztalataim. Horror árak, silány minőség. Nem éppen a legjobb párosítás. De most! Nagyon meglepődtem. És nem tudtam ellenállni két nyári (igen, ne csodálkozzatok, lesz még az is idén!) ruhának, meg egy pelerinnek (régóta ábrándoztam róla).
2012. január 25., szerda
CEWE 139
Ezen a héten macikkal, vagy - a házigazda Secima engedményével - bármilyen plüssel, játékkal lehet oldalt készíteni. Esetleg megörökíthetjük a gyerek kedvencét is, vagy ha nincs róla fotó, akkor elég csak írni. Ez viszont nehezítés, mert egy rövid kis történet mindenképpen legyen az oldalon.
Felhasználtam: Altalena TFON, vstegall-JustBreathe, WW_CinziaL_EL, Gólya ATC, Krisssz cewe maszk, Puff paint
Na én itt elbuktam, mert csak a feltöltés után vettem észre, hogy a sztori lemaradt. Most viszont már nincs időm korrigálni, tehát marad a szövegnélküliség*...**
Egyébként az elején picit aggódtam, ugyanis fogalmam sincs arról, hogy van-e nekem egyáltalán plüssöm (mármint nem otthon a garázsban, kartondobozban pihenve), és pláne hogy van-e róla fotóm? Aztán Dalma megmentett :-) Az első adag, még decemberben kapott fotósorozat között találtam ezt a képet, melynek címe: Szundi a kisbarátokkal. Köszönöm, Dalma! Jó kis kép, és pont illik a tematikába.
Édes, ugye?
Egyébként az elején picit aggódtam, ugyanis fogalmam sincs arról, hogy van-e nekem egyáltalán plüssöm (mármint nem otthon a garázsban, kartondobozban pihenve), és pláne hogy van-e róla fotóm? Aztán Dalma megmentett :-) Az első adag, még decemberben kapott fotósorozat között találtam ezt a képet, melynek címe: Szundi a kisbarátokkal. Köszönöm, Dalma! Jó kis kép, és pont illik a tematikába.
Édes, ugye?
* Azért reménykedem benne, hogy Secimama így is elfogadja. Lécci-lécci-lécci.
** Most vettem csak észre, hogy én bizony árnyékolni is elfelejtettem! Jézusom, öregszem! Jaj.
** Most vettem csak észre, hogy én bizony árnyékolni is elfelejtettem! Jézusom, öregszem! Jaj.
2012. január 24., kedd
2012. január 23., hétfő
2012. január 22., vasárnap
Mission completed
Kész. Irány a keretező. Jöhetnek a muffinok!
A kép persze csupa árnyék lett. Lakásban, este fotózni... jaj, kérem, nem egyszerű.
A kép persze csupa árnyék lett. Lakásban, este fotózni... jaj, kérem, nem egyszerű.
A nagy muffin-projekt
Talán szerdán történt, hogy Ildi felhívta figyelmemet egy játékra. Timi közös keresztszemes hímzésre invitált mindenkit, aki szívesen alkotna másokkal együtt, mégha csak az éteren keresztül is.
Nekem ez az ötlet nagyon megtetszett. A keresztszemes hímzés 10 éve, kisebb-nagyobb kihagyásokkal szerepel életemben, és most, hogy vannak ám napfényes időszakok (így nem csak lámpafénynél lehet dolgozni), ismét kedvem kerekedett alkotni. Ez a fajta közös munka, ami a régi nagy szakkörös, együttdolgozós időkre hajaz nálam, szuper ötlet! Lényege az, hogy Timi elküldi minden jelentkezőnek a mintát, és nekünk rendszeresen bejelentkezve, egy direkt erre létrehozott blogon keresztül, jelentést kell adni, hol tartunk. Érdekes lesz majd látni, ki mit hoz létre ugyanabból a mintából, kinél mi lesz a végeredmény: kép? párna? konyhai törlőkendő? netán terítő?
Gyakorlatilag gondolkodás nélkül mondtam igent Timinek, így tegnap én is megkaptam az első projekt mintáit. Muffinokat kell hímezni. Nézzétek milyen szuperek!
Az egészben ráadásul az a jó - az alkotás örömén túl -, hogy szabadjára engedhetem a fantáziámat! Nem pont ezeket a színkódokat kell használni, és így a kosaramban egy ideje már megbúvó, élénkebb színű fonalakat is fel tudom végre használni.
Eldöntöttem, hogy képeket fogok csinálni: lesz olyan, amin egy-egy darab muffin van, és olyan is, amelyiken egy sort (tehát három darabot) teszek egymás mellé. Ma délután be kell fejeznem a most futó munkát, és lehet válogatni a muffinokhoz a fonalakat. Váááárom.
Nekem ez az ötlet nagyon megtetszett. A keresztszemes hímzés 10 éve, kisebb-nagyobb kihagyásokkal szerepel életemben, és most, hogy vannak ám napfényes időszakok (így nem csak lámpafénynél lehet dolgozni), ismét kedvem kerekedett alkotni. Ez a fajta közös munka, ami a régi nagy szakkörös, együttdolgozós időkre hajaz nálam, szuper ötlet! Lényege az, hogy Timi elküldi minden jelentkezőnek a mintát, és nekünk rendszeresen bejelentkezve, egy direkt erre létrehozott blogon keresztül, jelentést kell adni, hol tartunk. Érdekes lesz majd látni, ki mit hoz létre ugyanabból a mintából, kinél mi lesz a végeredmény: kép? párna? konyhai törlőkendő? netán terítő?
Gyakorlatilag gondolkodás nélkül mondtam igent Timinek, így tegnap én is megkaptam az első projekt mintáit. Muffinokat kell hímezni. Nézzétek milyen szuperek!
Az egészben ráadásul az a jó - az alkotás örömén túl -, hogy szabadjára engedhetem a fantáziámat! Nem pont ezeket a színkódokat kell használni, és így a kosaramban egy ideje már megbúvó, élénkebb színű fonalakat is fel tudom végre használni.
Eldöntöttem, hogy képeket fogok csinálni: lesz olyan, amin egy-egy darab muffin van, és olyan is, amelyiken egy sort (tehát három darabot) teszek egymás mellé. Ma délután be kell fejeznem a most futó munkát, és lehet válogatni a muffinokhoz a fonalakat. Váááárom.
2012. január 21., szombat
Dalma és a mindennapok
Rékamama rendszeresen tudósít bennünket Dalma mindennapjairól. Jobbnál jobb képek érkeznek a drótpostán, és igencsak viszketett már a tenyerem, hogy valamit kezdjek velük.
Jelentem, írásos engedélyem van arról, hogy ezeket a képeket felhasználhatom, és az elkészült oldalakat publikálhatom. :-)
Nagyon örülök:
amiatt, hogy most már közöm van a scrapbookhoz és így az alkotásaimmal megörökíthetem a pillanatot, így téve azokat képes, kitörölhetetlen emlékké;
amiatt, hogy ezekkel az oldalakkal adhatok, talán örömet is szerezhetek;
amiatt, hogy láthatom egy kedves jóbarát életének örömeit, szép és boldog pillanatait.
Rékus, fogadd szeretettel!
Felhasználtam: Delicious Scraps So Sweet, Spring Mini és Daisies and Dandelions
Jelentem, írásos engedélyem van arról, hogy ezeket a képeket felhasználhatom, és az elkészült oldalakat publikálhatom. :-)
Nagyon örülök:
amiatt, hogy most már közöm van a scrapbookhoz és így az alkotásaimmal megörökíthetem a pillanatot, így téve azokat képes, kitörölhetetlen emlékké;
amiatt, hogy ezekkel az oldalakkal adhatok, talán örömet is szerezhetek;
amiatt, hogy láthatom egy kedves jóbarát életének örömeit, szép és boldog pillanatait.
Rékus, fogadd szeretettel!
Gyerekek, ma mindenki megőrült?*
Csodaszép napsütés fogadott reggel, gondoltam: ez aztán a szép nap! Majd… Néhány szemelvény a mai nap (eddigi) terméséből.
Tudtátok, hogy nem minden gépjármű alaptartozéka az irányjelzőkar? Így aztán, ha ilyen autó mögött/mellett haladtok, sávváltáskor, kanyarodáskor, parkolóhely elhagyásakor bizony jobb, ha előveszitek intuíciós képességeteket, de legalábbis egy mentalistát hívtok segítségül. Csak így sikerülhet megérezni, kitalálni, mi a másik szándéka. Azt nem tudom megmagyarázni, hogy ezek a legtöbb esetben miért „a mi autónk” típusú gépjárművek…
Szentmihályi út (kétszer két sáv). Piros lámpa, én vagyok a sorban a harmadik. Lámpa zöldre vált. Előttem fehér, dobozos autó, benne két férfiember. Ismétlem, lámpa zöld. Még mindig, és még mindig. Előttem gépjármű nem mozdul, irányjelzés semmi. Halk dudaszó. Tőlem. Majd kedves vezetőtársam, középső ujjának felemelésével int csendre. Mégis, mit képzelek, hogy megzavarom őt! Várakozom, előzni nem tudok, mellettem folyamatos forgalom. Eztán előttem vészvillogó bekapcsol, majd váratlanul autó elindul (!), közben én már előzök. Majd autó lámpánál jobbra el. Még mindig vészvillogóval.
Bevásárlóközpont. Teli kocsival, tempósan haladok egy üres pénztár felé. Hoppá megvan! Kocsit jobbra irányítom. Nem egyszerű, nehéz a szállítmány, csúszik a kő. Közben mellettem lassan halad, egyedül (!) egy fiatal nő. Három méteres körzetében senki. Kosara, bevásárlókocsija nincs. Miközben beparkolok a pénztárhoz, mérgesen rámkiált. „Kisbabával vagyok. Miért vág be elém a pénztárnál?” ??? Na, ide is mentalista kellene: mégis honnan sejthettem volna, hogy a főfolyosón egyedül andalgó vásárló valójában családos, kisgyerekkel rendelkező anyuka, akinek kosarát férje cipeli, valahol az áruház területén.
Úton hazafelé. Bekanyarodva az utcába látom, hogy a rend őrei éppen ipszilonban fordulnak meg. Hagyom, várok, türelmesen. Valahogy olyan furcsán mozog az autó. Ja, persze! Kormánynál ülő telefonál. Mobilon, ami a kezében van. Mellette az autóban egyenruhás, fiatal rendőrnő. Ő nem telefonál. Végre sikerül a manőver, autó lassan elindul előttem. Lassan. Nagyon lassan. Én mögötte. Lassan. Cammogva. Rendőr még mindig telefonál, kocsi imbolyog, majd váratlanul megáll, picit félrehúzódik az úton. Na, itt már nem bírtam tovább és kielőztem őket. Fogalmam sincs, mit csináltak. Kerestek valakit? Nem találták a címet? Miért nem az anyósülésen ülő kolléga telefonált? Miért nem tudnak ők is irányjelzőt használni? Örök rejtély marad.
*Zárójelben, ttt jegyezném meg, a teljesség kedvéért, hogy dinamikusan vezetek és alapjában véve türelmetlen ember vagyok. Zárójel bezárva.
Vers mindenkinek
Varró Dániel: Téli szonett
Hát, mondja, kedves, mért olyan fehér?
Kövér szeplőit hol hullatta el?
Hisz prüszköl is! Ez, kérem, csúnya jel.
Magácskának megárthatott a tél.
A dér bár összecsípte orrhegyét
(hófödte csúcsot így az alkonyat),
jót tenne most egy kis pohár konyak,
pótolni bent piros nyarak hevét.
Mert látja, kedves, hogyha jő a fagy,
az ember elfehérül, színehagy,
belakja bensejét a morc hideg.
E kókadás de oktalan! De gyors!
Mennyivel szebb a lomha medvesors!
A málnát szundikálva várni meg.
Hát, mondja, kedves, mért olyan fehér?
Kövér szeplőit hol hullatta el?
Hisz prüszköl is! Ez, kérem, csúnya jel.
Magácskának megárthatott a tél.
A dér bár összecsípte orrhegyét
(hófödte csúcsot így az alkonyat),
jót tenne most egy kis pohár konyak,
pótolni bent piros nyarak hevét.
Mert látja, kedves, hogyha jő a fagy,
az ember elfehérül, színehagy,
belakja bensejét a morc hideg.
E kókadás de oktalan! De gyors!
Mennyivel szebb a lomha medvesors!
A málnát szundikálva várni meg.
2012. január 20., péntek
2012. január 19., csütörtök
2012. január 18., szerda
CEWE 138
Mr. Random ezen a héten elment síelni. Vagy még mindig vonatozik...
Ezen a héten az ugyanis a feladat, hogy a korábban már bemutatott - és azóta tapasztalatból mondhatom, csodás - alkotásokkal, az After Christmas készletekkel készítsünk oldalt. Egytől-egyig mind remek csomag. Természetesen van, amelyik közelebb áll az ízlésvilágomhoz; van, amelyik jobban megfogta a tekintetem; van, amelyiket más tematikánál is fel lehet majd használni... Az biztos, hogy a bőség zavarával küzd bárki, aki hozzálátott az oldalkészítéshez.
Köszönöm minden alkotónak ezt az ajándékcsomagot!
A "kevesebb több" elve alapján készült az oldalam. Pár apró pillanat a karácsony utáni időkből: muffinsütés a még mindig hideg napokon, ragyogó mécsesek az egyre rövidülő téli estéken, az adventi koszorú utolsó percei...
Felhasználtam: Golyascrap, Mel-Designs, beedeesign, OsDesign, Suitcase Design és PixelGypsyPeekaboosFan sablon
Ezen a héten az ugyanis a feladat, hogy a korábban már bemutatott - és azóta tapasztalatból mondhatom, csodás - alkotásokkal, az After Christmas készletekkel készítsünk oldalt. Egytől-egyig mind remek csomag. Természetesen van, amelyik közelebb áll az ízlésvilágomhoz; van, amelyik jobban megfogta a tekintetem; van, amelyiket más tematikánál is fel lehet majd használni... Az biztos, hogy a bőség zavarával küzd bárki, aki hozzálátott az oldalkészítéshez.
Köszönöm minden alkotónak ezt az ajándékcsomagot!
A "kevesebb több" elve alapján készült az oldalam. Pár apró pillanat a karácsony utáni időkből: muffinsütés a még mindig hideg napokon, ragyogó mécsesek az egyre rövidülő téli estéken, az adventi koszorú utolsó percei...
Felhasználtam: Golyascrap, Mel-Designs, beedeesign, OsDesign, Suitcase Design és PixelGypsyPeekaboosFan sablon
2012. január 17., kedd
Pöttyös Panni
Tegnap és ma is meglehetősen hisztis, nyavalygós* hangulatban voltam**, és már éppen kezdtem ráunni magamra. Aztán ma délután kaptam egy telefont: "Kedves feleségem, Ildi küldi neked a csomagot. Itt van nálam, jövök." Ricsi volt az, és ezt hozta:
Rögtön jókedvem kerekedett. Valójában az üzletet pár nappal ezelőtt ütöttük nyélbe. Megláttam Ildi legújabb próbálkozásait, és a második, ez a Pöttyös Panni-szett, ez kérem szerelem volt első látásra. Kértem, ő meg adta. Ugye milyen kedves jóbarátaim vannak? Így most MEO-s vagyok, felveszem, hordom. Már holnap!!! De mit vegyek fel hozzá? :-)
Ildi, nagyon szépen köszönöm!
* Megnéztem, ezt tényleg "ipszilonos jével" kell írni. Hogy néz ki!?
** Magamhoz képest persze.
Rögtön jókedvem kerekedett. Valójában az üzletet pár nappal ezelőtt ütöttük nyélbe. Megláttam Ildi legújabb próbálkozásait, és a második, ez a Pöttyös Panni-szett, ez kérem szerelem volt első látásra. Kértem, ő meg adta. Ugye milyen kedves jóbarátaim vannak? Így most MEO-s vagyok, felveszem, hordom. Már holnap!!! De mit vegyek fel hozzá? :-)
Ildi, nagyon szépen köszönöm!
* Megnéztem, ezt tényleg "ipszilonos jével" kell írni. Hogy néz ki!?
** Magamhoz képest persze.
2012. január 16., hétfő
F16
Csupacsoki*. Téli hideg elűzésére, napfény csalogatására. Gyönyörűség.
* Csupacsoki muffin
* Csupacsoki muffin
Hozzávalók:
· 20 dkg étcsokoládé
· 10 dkg tejcsokoládé
· 10 dkg vaj vagy margarin
· 1 tojás
· 15 dkg cukor
· 2 cs. vaníliás cukor
· 1 pohár tejföl
· 22 dkg liszt
· fél-fél kiskanál sütőpor és szódabikarbóna
· csipetnyi só
Elkészítés:
Az étcsokoládé felét és a tejcsokoládét egy lábasba tördelem, a vajat/margarint hozzáadom. Kevergetve, kis lángon fölolvasztom. A tojást a kétféle cukorral, habverővel, maximális fokozaton habosra keverem. Az olvasztott csokoládét és a tejfölt is hozzáadom. A lisztet a sütőporral, a szódabikarbónával és a sóval összekeverem, és az előző masszához adom (ha szitálom, sokkal lágyabb, könnyebb lesz a tészta). A maradék étcsokoládét apróra tördelem/vágom, ezt is a tésztához adom. A muffinsütőbe papírkapszulákat teszek (vagy kivajazom a mélyedéseket) és a masszával háromnegyedig megtöltöm. Lehet bele tenni pár szem magozott meggyet, vagy nyáron friss málnát is.
Előmelegített sütőben, közepes lángon (légkeveréses sütőben 165 fokon) kb. 20-25 percig sütöm. A formában hagyom kihűlni.
· 20 dkg étcsokoládé
· 10 dkg tejcsokoládé
· 10 dkg vaj vagy margarin
· 1 tojás
· 15 dkg cukor
· 2 cs. vaníliás cukor
· 1 pohár tejföl
· 22 dkg liszt
· fél-fél kiskanál sütőpor és szódabikarbóna
· csipetnyi só
Elkészítés:
Az étcsokoládé felét és a tejcsokoládét egy lábasba tördelem, a vajat/margarint hozzáadom. Kevergetve, kis lángon fölolvasztom. A tojást a kétféle cukorral, habverővel, maximális fokozaton habosra keverem. Az olvasztott csokoládét és a tejfölt is hozzáadom. A lisztet a sütőporral, a szódabikarbónával és a sóval összekeverem, és az előző masszához adom (ha szitálom, sokkal lágyabb, könnyebb lesz a tészta). A maradék étcsokoládét apróra tördelem/vágom, ezt is a tésztához adom. A muffinsütőbe papírkapszulákat teszek (vagy kivajazom a mélyedéseket) és a masszával háromnegyedig megtöltöm. Lehet bele tenni pár szem magozott meggyet, vagy nyáron friss málnát is.
Előmelegített sütőben, közepes lángon (légkeveréses sütőben 165 fokon) kb. 20-25 percig sütöm. A formában hagyom kihűlni.
2012. január 15., vasárnap
2012. január 14., szombat
Vonzalom
Hetekkel ezelőtt Erikával arról értekeztünk, hogy el kellene olvasnom pár Ulickaja könyvet, szerinte tetszene nekem és kölcsön is ad nekem majd egy novelláskötetet, hogy ráérezzek az ízére. Sajnos közben lebetegedett, nem tudtunk találkozni.
A napokban Zazálea éppen tavalyi olvasmányélményeit osztotta meg velünk, blogolvasókkal, és azt írta, leginkább az Ulickaja könyvek tetszettek neki.
Ma a szüleim látogatóban voltak és Anya elhozta nekem a Szonyecskát. Nem én mondtam neki.
Van ebben valami sorsszerű. Vonzódunk egymáshoz. Bízom benne, hogy nem csalódás lesz a vége. Mármint a kapcsolatunknak.
A napokban Zazálea éppen tavalyi olvasmányélményeit osztotta meg velünk, blogolvasókkal, és azt írta, leginkább az Ulickaja könyvek tetszettek neki.
Ma a szüleim látogatóban voltak és Anya elhozta nekem a Szonyecskát. Nem én mondtam neki.
Van ebben valami sorsszerű. Vonzódunk egymáshoz. Bízom benne, hogy nem csalódás lesz a vége. Mármint a kapcsolatunknak.
Vers mindenkinek
Szergej Jeszenyin: Tél énekel
Tél énekel, orkán huhog,
mohostövű fenyő suhog,
ág-húrok pengenek,
erdőkre mély álom szakad,
vonulnak ónos ég alatt
tépázott fellegek.
Az udvaron hóförgeteg
terít ezüstös szőnyeget,
fagymarta törzs recseg.
Az ablakon veréb kocog,
éhen morzsáért kuncsorog,
mint árva kisgyerek.
Reszket a sok kisded madár,
ellankadt, úgy megülne már,
s csak társához lapul.
A felhőt orkán kergeti,
húnytszemű ablakom veri
és dörömböl vadul.
Dermedt kis tábor álmodik,
párkányomon fagyoskodik,
szárnyára tél havaz,
de álmában napot derít
s égboltnak kék lepelt feszít
a tündérszép tavasz.
(Rab Zsuzsa fordítása)
Tél énekel, orkán huhog,
mohostövű fenyő suhog,
ág-húrok pengenek,
erdőkre mély álom szakad,
vonulnak ónos ég alatt
tépázott fellegek.
Az udvaron hóförgeteg
terít ezüstös szőnyeget,
fagymarta törzs recseg.
Az ablakon veréb kocog,
éhen morzsáért kuncsorog,
mint árva kisgyerek.
Reszket a sok kisded madár,
ellankadt, úgy megülne már,
s csak társához lapul.
A felhőt orkán kergeti,
húnytszemű ablakom veri
és dörömböl vadul.
Dermedt kis tábor álmodik,
párkányomon fagyoskodik,
szárnyára tél havaz,
de álmában napot derít
s égboltnak kék lepelt feszít
a tündérszép tavasz.
(Rab Zsuzsa fordítása)
2012. január 13., péntek
Vonatozzunk!
Egy korábbi bejegyzésemben már említettem, hogy karácsony után is történnek bizony dolgok. Ma végre fény derült a titokra: 22 lelkes digitális scrapbook alkotó munkáját csodálhatjuk meg, sőt készleteik teljesen ingyen a miénk lehetnek! És hogy miért a címben említett vonatozás? Az "After the Christmas" névre keresztelt készletek megszerzéséért nem kell mást tennünk, csak sorról-sorra, vagy inkább vagonról-vagonra végigjárni az alkotók blogját (ezért blogvonat a "játék" neve)* és ott letölteni a szállítmányokat.
Minden bizonnyal én is végiglátogatom majd az állomásokat, és szebbnél szebb anyagokkal leszek gazdagabb. Az egyik állomás rakománya azonban biztosan nem fog különösebb meglepetést szerezni. Ez pedig a kilencedik, melyre ezúton is felhívnám minden kedves olvasó figyelmét! Andi, mert az ő készletéről van szó, ugyanis már korábban beavatott a nagy titokba, és megkért, hogy legyek a kreatív csapata :-) (igen! én, egyedül!), és legyek oly' jó, készítsek egy oldalt az ő készletével.
A felkéréskor éppen "kémes" korszakomat (napjaimat) éltem, és a hatalmas öröm mellett, amit a felkérés szerzett nekem, úgy tekintettem a feladatra, mintha egy rendkívül titkos küldetés szereplője lennék. Más, scrapbookkal foglalkozónak talán megszokott dolog ilyen felkéréseket kapni, de én nem űzöm profi szinten ezt a hobbit és nem csupán ez tölti be a mindennapjaimat, ezért számomra igen nagy jelentőséggel bírt, hogy mutathatok valamit.
Aztán mikor megláttam Andi készletét, zavarba jöttem. Atya világ! Mit fogok én ezzel kezdeni? Félre ne értsétek, nem a készlettel volt a baj!!! Csodálatosak voltak a színek, a papírok textúrája; nagyon tetszettek a gombok, a maszk; de ott voltak azok a fránya centik. Ne feledjük, hogy mindez karácsony után történt, a nagy evészeteken túl, amikor (valljuk be) már annak is örülni tud az ember, ha bele tudja magát préselni a farmerjába. Tehát a centiket meglátva az első gondolatom ez volt: menj sportolni, te kis dagi**. Azért mégsem fogok erről oldalt készíteni! Vagy mégis? A választ itt találjátok:
forrás: Kisnyul "After the Christmas" készlet, kép az internetről
Elküldtem Andinak a képet, először csak véleményezésre, mert nem igazán tudtam, hogy készen van-e így. Válasza megnyugtatott és balzsamozta lelkem: "Szerintem tök jó! Megvettem! Le sem tagadhatod a szakmád! :)" Ja! És el ne felejtsem: nagyon köszönöm Krisssznek, hogy éppen azokban a napokban tanította meg, hogyan kell kockulni...
* Ennyi magyarázat engedtessék meg a nem a scrapbook világában élők számára.
** Eredetileg, az Andinak írt emailemben, ez így hangzott: mennnyél sportolni hájas disznó (elnézést a vulgáris megfogalmazásért!).
Minden bizonnyal én is végiglátogatom majd az állomásokat, és szebbnél szebb anyagokkal leszek gazdagabb. Az egyik állomás rakománya azonban biztosan nem fog különösebb meglepetést szerezni. Ez pedig a kilencedik, melyre ezúton is felhívnám minden kedves olvasó figyelmét! Andi, mert az ő készletéről van szó, ugyanis már korábban beavatott a nagy titokba, és megkért, hogy legyek a kreatív csapata :-) (igen! én, egyedül!), és legyek oly' jó, készítsek egy oldalt az ő készletével.
A felkéréskor éppen "kémes" korszakomat (napjaimat) éltem, és a hatalmas öröm mellett, amit a felkérés szerzett nekem, úgy tekintettem a feladatra, mintha egy rendkívül titkos küldetés szereplője lennék. Más, scrapbookkal foglalkozónak talán megszokott dolog ilyen felkéréseket kapni, de én nem űzöm profi szinten ezt a hobbit és nem csupán ez tölti be a mindennapjaimat, ezért számomra igen nagy jelentőséggel bírt, hogy mutathatok valamit.
Aztán mikor megláttam Andi készletét, zavarba jöttem. Atya világ! Mit fogok én ezzel kezdeni? Félre ne értsétek, nem a készlettel volt a baj!!! Csodálatosak voltak a színek, a papírok textúrája; nagyon tetszettek a gombok, a maszk; de ott voltak azok a fránya centik. Ne feledjük, hogy mindez karácsony után történt, a nagy evészeteken túl, amikor (valljuk be) már annak is örülni tud az ember, ha bele tudja magát préselni a farmerjába. Tehát a centiket meglátva az első gondolatom ez volt: menj sportolni, te kis dagi**. Azért mégsem fogok erről oldalt készíteni! Vagy mégis? A választ itt találjátok:
forrás: Kisnyul "After the Christmas" készlet, kép az internetről
Elküldtem Andinak a képet, először csak véleményezésre, mert nem igazán tudtam, hogy készen van-e így. Válasza megnyugtatott és balzsamozta lelkem: "Szerintem tök jó! Megvettem! Le sem tagadhatod a szakmád! :)" Ja! És el ne felejtsem: nagyon köszönöm Krisssznek, hogy éppen azokban a napokban tanította meg, hogyan kell kockulni...
* Ennyi magyarázat engedtessék meg a nem a scrapbook világában élők számára.
** Eredetileg, az Andinak írt emailemben, ez így hangzott: mennnyél sportolni hájas disznó (elnézést a vulgáris megfogalmazásért!).
F13
Lámpafénynél lassan haladok, nappal meg nem vagyok itthon. Hosszú projekt lesz. Vaaagy... Bent a cégnél, webes mitting közben végül is senki sem veszi észre, hogy közben jár a kezem. Neeem? :-)
2012. január 12., csütörtök
2012. január 11., szerda
CEWE 137
Tiboca arra bíztatott bennünket ezen a héten, hogy képzeljük magunkat kedvenc filmünk egyikének főszerepébe és készítsünk hozzá plakátot.
felhasználtam: Krisssz Cewe Pasik, digitreats_tough_movie, kép a coffeecup.hu-ról
Előzetes várakozásaimmal ellentétben, és noha kezdetben igen lelkes voltam, egyáltalán nem volt egyszerű a feladat. Egyrészt sok-sok kedvenc filmem van, másrészt befolyásoltak a rendelkezésemre álló anyagok (értsd: saját fotó szöge milyen, a filmről van-e megfelelő minőségű anyag a neten, azon a szereplő a nekem megfelelő szögben van-e fotózva, mennyit kell babrálni a színekkel, fényekkel stb.). Ráadásul csak és kizárólag ma tudtam "elvégezni a feladatot", emiatt gyakorlatilag az idő nyomásával is meg kellett küzdenem. Ezt pedig valójában nem szeretem.
No de végül is, többszöri nekifutás után (James Bond-sorozat, Büszkeség és balítélet, A boldogító talán, Ocean's trilógia), és nagy megnyugvásomra, rátaláltam Colinra. És nem csak hogy rátaláltam, de viszonylag rövid időn belül közelebbi ismeretségbe is kerültünk. Sőt! Megkért arra, hogy osztozzam vele a helyen az Igazából szerelem plakátján. Mindezen felkérés hamar feledtette velem a közelmúlt viszontagságait és persze boldogan igent mondtam.
Az eredmény:
2012. január 10., kedd
2012. január 9., hétfő
2012. január 8., vasárnap
Korrekció magvakkal
A matematika fontosságát mindennapi életünkben mi sem bizonyítja jobban, minthogy mindenben ott rejlik, és bizonyos tevékenységeink sikerét vagy éppen bukásunkat okozhatja nem megfelelő felkészültségünk.
Egyébként matekból mindig ötös voltam. Ennek nem az a magyarázata, hogy olyan őstehetség lennék mint Fibonacci vagy Gauss. Inkább a szorgalmam eredménye volt, és kitartásomat a gyakorlás terén az sem vetette vissza, hogy kedvenc tanárom, Pali bácsi, számtalanszor mondta nekünk: „Nem tudtok ti semmit!”. Ezt egyszer úgy cáfolta meg az osztály, hogy egy pénztárszalagra mindannyian levezettünk egy-egy tételt, és átadtuk neki névnapja alkalmából. Nagy sikerünk volt! Így visszagondolva, már akkor is milyen kreatív csapatnak lehettem a tagja…J
No de kanyarodjunk csak vissza a korrekcióhoz és a magvakhoz, no meg az első mondatomban foglalt állításhoz: a matematika ott rejlik a mindennapokban.
Szilveszterkor szeretek magos-sajtos-sós rudat sütni, és most kezembe került egy új recept*. Gondoltam olyan rövid, olyan egyszerű, kipróbálom. A hozzávalók összeállítása igazán nem okozott gondott (fantasztikus robotgép került hozzám Marjantól**), szuperül összeállt a tészta, igen egyszerűen ki lehetett nyújtani, csodásan megsült, és látványát több gasztrofotós is megirigyelhette volna.
A gondok itt kezdődtek. Megkóstoltam, még úgy melegen. Ehetetlen volt! És itt jön a matek: aki nem ismeri a számokat, nem tudja megfelelően értelmezni a szöveges feladatot, az óvatosan fogjon a sütéshez, bánjon a mértékegységekkel, hozzávalók adagolásával. Mert az EGY evőkanál só, az bizony nem KETTŐT, pláne nem KÉT púpozottat jelent. Ez volt az az aprócska pont, ami miatt a teljes tétel a kukában végezte.
Tanulva a múltbeli eseményből, ma ismét hozzáláttam. Alaposan elemeztem, osztottam, szoroztam és az eredmény végül mindenért kárpótolt. A történet tanulságát pedig mindenki belátása szerint vonja le. J
* Az én magos-sós-sajtos rudacskáim receptje:
350 g liszt (én fele-fele arányban sima és réteslisztet használok)
250 g margarin
2 evőkanál tejföl
1 evőkanál só !!!
2 tojás (1 db kell a tésztába, 1 db a kenéshez)
150 g reszelt sajt (én vegyesen szoktam trappistát, goudát, füstöltet beletenni)
A margarint elmorzsolom a liszttel (na én ezt rábízom a robotgépre). Hozzáadom az egész tojást, a 2 evőkanál tejfölt, a sót, és 100 g sajtot. Alaposan összegyúrom, majd kis bucit formázva fóliába teszem és 1 órát pihentetem a hűtőben.
Lisztezett alapon kinyújtom olyan 1 cm vastagra, megkenem a felvert tojásokkal (ebbe én pici frissen tekert borsot is szoktam tenni), megszórom sajttal, magvakkal (tökmag, fenyőmag, szezámmag, köménymag – éppen ami otthon van). Rudakra vágom. Sütőpapírt teszek a tepsibe és előmelegített sütőben aranybarnára sütöm.
** Társam a kavarásban:
F8
Hosszabb magyarázatot lásd* a következő bejegyzésben, melynek címe: Korrekció magvakkal.
* Már amennyiben érdekel.
* Már amennyiben érdekel.
2012. január 7., szombat
Éljen Sherlock!
És itt az éljen szón van a hangsúly*. Rajongóként nem hagyhattam magam befolyásolni holmi negatív kritikák által. Egyébként is szerelmes vagyok. Guy Ritchie-be, vagyis inkább a filmjeibe**. Azok a lassítások, azok a kameraállások... Mmm.
Na ezekből nincs hiány ebben a filmben, és mellesleg Robert sem néz ki rosszul. (Bár a beavatottak tudják, hogy nekem inkább a Jude Law-típus jön be.)
Van még benne európai utazás, egy kis történelem, sok-sok "szemfülesség", ármány, titokzatosság, remek megfigyelés, rendkívüli tudományosság, meghökkentés, akció, fegyverek, robogó vonat, fejben sakk ééés humor.
Tehát irány a mozi!
forrás: http://sherlock-holmes.gportal.hu/
* Akik látták/megnézik a filmet, tudni fogják, miért ez a bejegyzés címe.
** Lásd: http://www.imdb.com/name/nm0005363/
Na ezekből nincs hiány ebben a filmben, és mellesleg Robert sem néz ki rosszul. (Bár a beavatottak tudják, hogy nekem inkább a Jude Law-típus jön be.)
Van még benne európai utazás, egy kis történelem, sok-sok "szemfülesség", ármány, titokzatosság, remek megfigyelés, rendkívüli tudományosság, meghökkentés, akció, fegyverek, robogó vonat, fejben sakk ééés humor.
Tehát irány a mozi!
forrás: http://sherlock-holmes.gportal.hu/
* Akik látták/megnézik a filmet, tudni fogják, miért ez a bejegyzés címe.
** Lásd: http://www.imdb.com/name/nm0005363/
Vers mindenkinek
Szabó Magda: Január
A tó beállt, a tó türelmes,
bólint, ha a tél szól neki,
ám a patak nem engedelmes,
az fut, ha a fagy kergeti,
s mikor fehér inát harapják
a jég fogai, felkiált;
visszarengik ringó haragját
az aranyszemű vadlibák.
A hegy alját levágta a
köd fodros szélű kése: csak
a csúcs beszédes vonala,
a vár falai látszanak,
a pára tartja tenyerén,
a semmin űl a csúcs, a rom,
egy felleg kusza szövetén,
laza pára-boltozaton.
Minden fehér, csakhogy törékeny,
kemény fehér ez, nem puha.
Karját lóbálja a fenyéren
egy állig üveg körtefa.
A fia is, egy csepp bokor,
színjátszó, szűk üvegzekében,
ott cseng, nevetgél, ott guggol,
és térdét öleli a szélben.
A tó beállt, a tó türelmes,
bólint, ha a tél szól neki,
ám a patak nem engedelmes,
az fut, ha a fagy kergeti,
s mikor fehér inát harapják
a jég fogai, felkiált;
visszarengik ringó haragját
az aranyszemű vadlibák.
A hegy alját levágta a
köd fodros szélű kése: csak
a csúcs beszédes vonala,
a vár falai látszanak,
a pára tartja tenyerén,
a semmin űl a csúcs, a rom,
egy felleg kusza szövetén,
laza pára-boltozaton.
Minden fehér, csakhogy törékeny,
kemény fehér ez, nem puha.
Karját lóbálja a fenyéren
egy állig üveg körtefa.
A fia is, egy csepp bokor,
színjátszó, szűk üvegzekében,
ott cseng, nevetgél, ott guggol,
és térdét öleli a szélben.
2012. január 6., péntek
2012. január 5., csütörtök
2012. január 4., szerda
CEWE 136
2012 első kihívásának kiötlője szrjudit, aki egyszerre állított nagyon könnyű és nagyon nehéz feladat elé: köszönjünk meg valakinek valamit.
Könnyű és egyben nehéz feladat, mert gondoljatok csak jól bele: hányszor és milyen fajsúllyal mondjátok azt, köszönöm? Mert van ugye a köszi, a kösz, a köszke (amitől én a falra mászom). De az az igazi KÖSZÖNÖM (így, csupa nagybetűkkel) vagy hogy fokozzam, HÁLÁS KÖSZÖNETEM, ezt vajon hányan és hányszor mondjuk? És hányszor érezzük a szó jelentését?
Visszatérve a kihíváshoz, először azt sem tudtam, hol kezdjem. Család, szerettek, barátok, rokonok, munkatársak, szomszédok... a lehetséges alanyok sora egyre csak bővült.
Aztán eszembe jutott, hogy hiszen ez egy scrapbookos feladat! Ki is indított el ezen az úton? Ki írta nekem annak idején, amikor (rám egyébként nem jellemző módon) bátortalanul elküldtem neki első, "hivatalos" alkotásomat, hogy "Na, ne már. Tessék feltölteni!"? Ki segített az első ingyenes készletek beszerzésében? Ki mutatott PS fogásokat, trükköket? És kinek lehetek én a kreatív csapata :-)? A választ "megtalálva" aztán egy csapásra nagyon egyszerűvé vált a feladat. Készítek egy oldalt Kisnyulnak!
Íme, ilyen lett:
Felhasználtam: MSRAPS So thankful for, DHD-AgnesBiro-iNSD-BlogHop-Freebie, LeaUgoScrap_Free-ALaPlage, Delicious Scraps Spring Mini, coliescorner_SBC
Könnyű és egyben nehéz feladat, mert gondoljatok csak jól bele: hányszor és milyen fajsúllyal mondjátok azt, köszönöm? Mert van ugye a köszi, a kösz, a köszke (amitől én a falra mászom). De az az igazi KÖSZÖNÖM (így, csupa nagybetűkkel) vagy hogy fokozzam, HÁLÁS KÖSZÖNETEM, ezt vajon hányan és hányszor mondjuk? És hányszor érezzük a szó jelentését?
Visszatérve a kihíváshoz, először azt sem tudtam, hol kezdjem. Család, szerettek, barátok, rokonok, munkatársak, szomszédok... a lehetséges alanyok sora egyre csak bővült.
Aztán eszembe jutott, hogy hiszen ez egy scrapbookos feladat! Ki is indított el ezen az úton? Ki írta nekem annak idején, amikor (rám egyébként nem jellemző módon) bátortalanul elküldtem neki első, "hivatalos" alkotásomat, hogy "Na, ne már. Tessék feltölteni!"? Ki segített az első ingyenes készletek beszerzésében? Ki mutatott PS fogásokat, trükköket? És kinek lehetek én a kreatív csapata :-)? A választ "megtalálva" aztán egy csapásra nagyon egyszerűvé vált a feladat. Készítek egy oldalt Kisnyulnak!
Íme, ilyen lett:
F4
Bemutatom országos jóbarátom.
A munkám során mind a "sima" helyesírási, mind a műszaki helyesírási szótárt gyakran forgatom. Kifejezetten élvezem, ha egy nehezebb szóösszetétel pontos, helyes leírását kell "megfejtenem". Gyakran használok webes felületeket is, de számomra a papíralapú szótárak lapozgatása az igazi. Volt már olyan is, hogy az MTA-nak írtam emailt, amiben állásfoglalásukat kértem egy szó kapcsán.
A munkám során mind a "sima" helyesírási, mind a műszaki helyesírási szótárt gyakran forgatom. Kifejezetten élvezem, ha egy nehezebb szóösszetétel pontos, helyes leírását kell "megfejtenem". Gyakran használok webes felületeket is, de számomra a papíralapú szótárak lapozgatása az igazi. Volt már olyan is, hogy az MTA-nak írtam emailt, amiben állásfoglalásukat kértem egy szó kapcsán.
2012. január 3., kedd
Max felvidít
Úgy 10 évvel ezelőtt "találkoztam" először Maxszal. Egy többnapos kirándulásról tartottunk hazafelé, amikor Tom betett egy CD-t a kocsiban. Ő volt az, Max Raabe. Szerelem volt első hallásra.
Remélem, hamarosan ti is belátjátok, hogy nem semmi a pasas*. A mai napig ha picit rossz a kedvem, vagy ha tudom, hogy húzós napom lesz, őt hallgatom.
Hiszen Max mindig felvidít.
Max Raabe und Palast Orchester - Oops... I did it again
* Bátran hallgassátok a többi számát is, többféle stílusban is remekel.
Remélem, hamarosan ti is belátjátok, hogy nem semmi a pasas*. A mai napig ha picit rossz a kedvem, vagy ha tudom, hogy húzós napom lesz, őt hallgatom.
Hiszen Max mindig felvidít.
Max Raabe und Palast Orchester - Oops... I did it again
* Bátran hallgassátok a többi számát is, többféle stílusban is remekel.
F3
Kedves egészségetekre*!
*Kisnyul, ezt neked küldöm: Apfelschorle vagy Apfelsatz gespritzt, a nyári ausztriai túrákra emlékezve. :-)
*Kisnyul, ezt neked küldöm: Apfelschorle vagy Apfelsatz gespritzt, a nyári ausztriai túrákra emlékezve. :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)