Vers mindenkinek

B. Radó Lili: Ünnep

Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,
hogy szíved bíborborával vársz reám
és ó-ezüsttel terítesz miattam;
s hogy el ne fussak előled riadtan,
lelked titkos, százegyedik szobáját
virággal díszíted fel énnekem.

Tiéd minden ujjongó énekem,
tiéd lelkem szivárványos zománca,
tiéd a derű, mely rólam szerteárad,
nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat,
örömnek jövök, sohase verlek láncra,
ünnep leszek, mert ünnepként fogadtál.

F90

F89

El sem hiszem: több, mint egy hete készült ez a fotó... Emlék, édes emlék.

F88

Pommeau de Normandie. Ez kérem az almalé és a calvados csodálatos találkozása. Az alma inkább édes, a calvadost pedig tölgyfahordóban érlelik. Lehet aperitif vagy ihatjuk desszertek mellé is. Egészségetekre!

F87

Szombaton szokásos, tavaszi palacsintapartinkon vettünk részt Berkeséknél. Finomabbnál finomabb lekvárok kerültek az asztalra, kedvencem a csokis meggy és a fűszeres meggy volt. Nyami. Ezek meg itt Deauville-ben lettek lekapva, a kisbolt polcán. Nyami.

F85-F86

Na, ettől az óraátállítástól totál kész vagyok. Most vettem például észre, hogy lemaradt a tegnapi napifotó... Pfffű. Legyen ma - mondjuk - a víz a téma:

Mosoly

Friss képeket kaptam Orsikától: Máté már másfél hónapos! Ennek a mosolynak bizony nehéz ellenállni... És igencsak szerettem volna már felhasználni a nyereményként választott készletemet is. Ugye milyen édes? Sok puszi neked, Máté!

Felhasználtam: damayanti_kids_zone, poppy_bloomin'gardens

F84

Lehet kérem válogatni! Van kicsi és nagy, piros és sárga, csíkos és egyszínű... Készüljünk együtt a bolondos áprilisi időjárásra. Bármi megESHET! Csak tessék, csak tessék.

Vers mindenkinek

Lackfi János: Véletlen

csomizom a ruciba
a habtestem
tinibugyi gumija
bemélyedten

kukisali parival
az étrendem
szoli moci tekila
az én trendem

koviubi pörivel
a kedvencem
lekipali csokival
jaj vétkeztem

fusizik a fatim is
a műhelyben
vegyigyümi üviben
a sparhelten

depizik a szaniban
a mutterchen
dobi cigi dugiba
a farzsebben

könyi szivi nehari
ha tévedtem
lityi-lötyi pasival
azt végleg nem

vidikazi zacsiban
a víkendem
csörizi a telimet
a véletlen

F81-F82-F83

Ismét itthon. Fáradtan, de retinámba beégett emlékképekkel.

F80

F79

Franciaország. Normandia. Deauville. Szánalmas. :-)

F78, a tartozás

Tartozom, az már egyszer biztos: tegnap lemaradt a napi kép! Mentségemre szóljon, hogy a fantasztikus Mojszejev együttes táncestjén vettem részt. Hatalmas élmény, emberfeletti táncos teljesítmény, lenyűgöző zenék, táncok és ruhák kavalkádja. Nonplusultra.
Másik indok, hogy készülődnöm kellett egy utazásra: e sorokat ugyanis kb. 1500 km-es távolságból írom.

Üdvözlök minden kedves olvasót, Normandiából!

Lazacfogás Jemenben

A film megtekintése részemről nem volt tervezett. Itt a hangsúly a "részemről" mondatrészen van. A húgom ugyanis, már a KLM járatának landolása után 25 perccel, a hazaúton, egy hosszú listát lobogtatott, melyen az itthontartózkodása alatt megtekintendő filmek listája olvasható. Nem rövid listáról beszélek, és a megtekintendő is inkább amolyan kötelező felhanggal olvasandó. Mintha legalábbis az ország elhagyásakor a nemlétező moziellenőr-határőr kikérdezné a távozót, hogy tényleg látta-e az összes filmet, különben nem engedi felszállni a gépre... :-)

A lista - szokás szerint - leginkább ún. művészfilmeket tartalmaz. Egyik másik címének elolvasása is problémát okozott számomra, hát még a megtekintése. No, nem mintha afféle falusi libának tartanám magam, de nem szeretnék egy dán, depressziós ürgét hallgatni/nézni másfél órán keresztül. Ugye megértitek? Mivel azonban mindenképpen szerettem volna vele menni, a fenti filmre (Lazacfogás Jemenben) esett a választásom. Azon kívül, hogy láttam egy moziplakátot, semmit nem tudtam a filmről.

Forrás: http://filmek.s9.hu


A film története nem rejt nagy titkokat, nincsenek benne hatalmas meglepetések. Az alapsztori szerint egy óriási vagyonnal rendelkező jemeni sejk szeretne saját hazájában lazacot fogni, és ehhez egy brit szakember segítségét kéri. A regénnyel ellentétben itt nem a sejk személyisége és a lazactelepítés általi szándéka domborodik ki, hanem (annak ellenére, hogy nem amerikai a film) az a szerelmi szál, ami a haltelepítéssel megbízott Ewan McGregor és a projektet vezető Emily Blunt között szövődik. A film alapja egyébként egy regény, melyet a szerintem magyar származású Paul Torday írt (a neve alapján gondolom).

Túl magvas mondanivalót tehát ne várjon az, aki megnézi a filmet. Talán a "ha igazán akarod, nem létezik lehetetlen" mondanivalót tudnám kiemelni. Viszont nagyon szép képeket láthatunk Skóciáról,  egészen közelieket a halakról, és izgalmasakat a jemeni sivatag közepén épülő víztározóról, haltelepről. És igazán cuki Ewan McGregor skót-brit akcentusa (feliratos a film). Tetszett a film zenéje és jók a kameraállások: volt hogy a kamera gyakorlatilag a víz felszínén elhelyezve egyszerre mutatta a víz feletti és víz alatti képet.

Vicces, romantikus, könnyed másfél óra. Ezt tudom ígérni!

F77

Vers mindenkinek

Varró Dániel: Randi

Kimondok minden mondhatót
(a fecsegésben annyi báj van),
de bárcsak arra volna mód,
hogy mibenlétem konstatáljam.

Meg a te mibenlétedet.
A csíkos kabátot, a kesztyűt,
a szipli-szeplős részeket
a soha-már-be-nem rekesztjük

röhincsélések tetején
(hogy nem potyog nyakadra egy sem?)
vagy azt, hogy ez a te meg én
végsősoron mit is jelentsen.

Hogy a sok pusziból mi lett.
Hogy van-e közös mibenlétünk.
Hogy véletlenül vagy direkt
van az, ha egy ütemre lépünk.

Hogy akkor ez most szerelem
(tudod, a soha-el-nem-válunk
én-csak-veled-te-csak-velem)
vagy egyszerűen csak úgy járunk?

F76

Előkerült a tavaszi kiskabát.

F75

Talpra magyar!

Hív a természet, itt a tavasz! Én ezt a felszólítást komolyan is gondoltam, hiszen napokkal ezelőtt - mikor hallottam, hogy szuper idő ígérkezik - elhatároztam, hogy ma fotózni megyek. Eredetileg csak a szokásos alcsúti hóvirágmustrát akartam beilleszteni a napi programba. Aztán nagyobbat haraptam jóból...

Nagyon hiányzott már a napsütés, a bizsergető sugarak az arcomon, a hajamat borzoló szél, a föld tavaszillata. Ezt mind megtalálhatjátok ezidőtájt Alcsúton, az ottani arborétumban. Hab a tortán az a feledhetetlen és elsőre hihetetlen, hektárnyi hóvirágmező, ami márciusban fogadja a látogatókat. Egyetlen negatívum (számomra), hogy másokat is érdekel mindez, tehát osztozni kell az ösvényeken. Ez csupán akkor jelenthet gondot, ha "túratársaim" telefonálni, csipszet enni vagy éppen randalírozni jöttek az arborétumba. De ma még ez sem tudott legyűrni, egyszerűen annyira lenyűgöző a hely! Mindösszesen 700 Ft-ért csodákat láttam, órákat töltöttem a szabadban, a friss levegőn. A kápolna, a babaház, a kastélyrom, az öreg platán, a sziget... már vagy tucatszor láttam őket, de minden évszakban elkápráztatnak. Hamarosan, vissza kell térnem, hiszen áprilisban nyílnak a nárciszok, tulipánok. A hívószónak ellenállni balgaság lenne...

A nap másik nagy élményforrása új felfedezésem, a martonvásári kastélypark volt, ami szintén természetvédelmi terület. Azon kívül, hogy láthatjuk itt a Brunszvik Teréznek* és Beethovennek állított emlékeket (szobor, múzeum), fantasztikus növényvilág fogad bennünket. Körbejártam a tavat, bolyongtam kicsit a szigeten, napfürdőztem és töltődtem.

Egyébként készült vagy 230 fotó. Nagyon élveztem!

* Brunszvik Teréz alapította az első óvodát Magyarországon. "A szeretet az élet, az élet gyökere. Aki nem szeret, nem is él."

F74

Kell egy kis energia. A kávésat, azt nagyon szeretem...

CEWE 146

Csúcs az e heti kihívás! Mellesleg igazán szakmámba vágó is. Gabel arra kért anno bennünket, hogy készítsünk vicces plakátot. Először (egy svéd gyerekvers hatására*) filaterista szakkört reklámozó plakátot akartam készíteni. Aztán valahogy elsodortak az események.

Köztudott, hogy rajongok mindenért, ami bármilyen, akár marginális viszonyban is van a kémkedéssel, a nyomozással, a krimivel. Lehet szó filmről, könyvről, zenéről. Tőlem még balett is lehet. :-) Tényleg minden jöhet! Gyűjtöm a James Bond-filmeket, gyűjtöm a Moszados történeteket, gyűjtöm az Agatha Christie-ket, ...

Barátnőmmel már tavaly, a nyugdíj-mizéria kitörésekor arról beszélgettünk, hogy kellene majd venni vidéken egy házat, ahol éldegélhetnénk nyugdíjas éveinkben*. Mivel azonban a két öreglánynak jó lenne valami fedősztori, valami, amiről lehet beszélni, ami izgalmat kelt a falusi mindennapokban, előtte (azaz akár már most), kémként kellene tevékenykednünk. Így lenne egy csomó szupersztorink, amivel kábíthatnánk a szomszédokat, a visszaemlékezésekkel elütnénk az időt.
Így esett tehát, hogy azóta (is) életünk része a kém-lét kérdése. Foglalkoztat bennünket, no. Filmeket nézünk, könyveket olvasunk a témában; próbálunk tájékozódni, tanulni. Szerencsére egyikünk sem egy Claudia Schiffer, így kémként könnyen el tudunk majd vegyülni a tömegben. Nyugalom, őrületről szó sincs! De a fantáziánk szárnyal, és tervekben nincs hiány. :-)

És jöjjön végre a lényeg. Ez készült a heti kihívásra:

Felhasználtam: barátnőm szövegét, képeket az internetről


* Siv Widerberger: Bélyeg
Bélyeget gyûjtöttem.
Papa hozott egyszer egy kilót.
Azóta nem gyûjtök bélyeget.


** Egy dologban semmiképpen nem tudunk megegyezni. Én utálom a macskákat, de ő tartani akar egyet, mert vidéken ez így szokás. Meg kell küzdenünk!

F73

Kissé elrontott árvácskafotó, háttérben a lemenő nap fénye és a távoli lakótelep... :-)

F72

Hétvégén az erkélyt takarítottam, hiszen készülni kell a tavaszi virágok fogadására. :-) Ez itt egy igen kedves fújt üvegdíszem. Nyugatról szereztem. De gondolom, már itthon is lehet hasonlókat kapni...

Nyertem!

Hetek óta nyöszörögtem magamban azon, hogy nincsenek belevaló gyerekes készleteim, amit a témában egyre szaporodó oldalaimhoz használhatnék.

No, ezek a gondolataim eljutottak Mr. Randomhoz. (Hiába, a XXI. században élünk, nem kell ide már postagalamb, elég a gondolatátvitel!) Legnagyobb örömömre Krisssz ma reggel küldött nekem egy emailt, melyben szerepelt a kulcsszó (nyertél!), azaz én vagyok a szerencsés, aki szabadon garázdálkodhat, ezúttal a Scrapbook.Art.Avenue boltjában. Itt egyébként - többek között - Krysty Scrap Designs alkotásaival is találkozhattok. 

Köszönöm a lehetőséget! Ezeket választottam:

Mi is az e heti kihívás? Vajon már most tudom használni őket? :-)

F71

Már megint... Tulipáncsokor a nappaliban.

Bóbita és a tavasz

Szorgalmas blogolvasóként jutottam arra a nem éppen meglepő következtetésre, hogy nem csupán én várom a tavaszt, vagyunk ezzel így páran. Bóbita például egy egész játékot szervezett a téma kapcsán: az elképesztően finom színeket látva, most már Tavasztündérnek is elő kell bújnia rejtekéből!

További részletek itt, a CEWE Fórumon olvashattok. Már nagyon várom a készleteket!

Addig is Bóbita márciusi játékán veszek részt, ezzel az oldallal. Az oldal témája nem lehet meglepetés az itt járóknak, hiszen - ahogyan korábban írtam - virágmániám nem ismer határokat. Egyelőre sajnos csak a szobában tudtam lencsevégre kapni őket, de bízom benne, hogy hamarosan a kertekben is találkozhatok velük...

Felhasználtam: springsensation_blueflowered, dsf-rd_how-garden, Gourmandise d'hiver-La clémentine caramélisée, ateets_sunporch, LMS_vacationDSAcollab, Shabby Princess_Splendid, a'nyi_the flower of naturalness, LeaUgoScrap

F70

Macaronok Ildinek, névnapjára. Sok boldogságot!

Forrás: coffeecup.hu

Gyarapodik a család

Vers mindenkinek

Weöres Sándor: A társ

Keverd a szíved
napsugár közé,
készíts belőle
lángvirágot,
s aki a földön
mellén viseli
és hevét kibírja,
ő a párod.

F69

Na, erről beszéltem tegnap.

+3

Ez kérem, a ma felszedett kg-ok száma. Az úgy kezdődött, hogy reggel nyertem egy Túró Rudit, mert a Pöttyösnek éppen promóciója van. Aztán drága mindenki csupa-csupa testi-lelki finomsággal örvendeztetett meg. A Nemzetközi Nőnap alkalmából*. Volt közte csokoládé, tulipáncsokor, bonbon, csokitorta, pár jó szó, segítségnyújtás... Jó kis lista. Köszönöm szépen!


* Egyébként tudtátok, hogy még mindig lehet kapni celofánba csomagolt piros szegfűt? :-)

F68

Nőnapi virágok helyett. Szeretettel.

CEWE 145

Álmodozások kora. Ez is lehetne a címe a heti feladatnak. Hiszen kmonali most azt kérdezi tőlünk: milyen lenne a fotókönyved borítója? Sokan erre láthatóan igen konkrét válasszal jönnek, mivel ténylegesen fotókönyvet készítenek éppen... Nálam ez azonban blöff. Vagyis csupán a kihívás kedvéért készült el egy dupla borító. Egyelőre nem tervezem album létrehozását, bár ki tudja? A galériában látható, a szeptemberi találkozón személyesen látott és a most készülő könyvborítók hatására elképzelhető, hogy ihletet kapok. Már csak időt kellene hozzá nyerni :-)

Bevallom picit csaltam is: egy korábban már elkészült oldalnak készítettem el a párját, így ők most ketten együtt alkotják képzeletbeli fotókönyvem borítóját. A téma pedig egyik nagy kedvencem: tavaly nyári franciaországi barangolásom. Fotó van bőven, és legszívesebben mindet azonnal a borítóra pakolnám. Ki is tudna választani az azúrkék víztömegről, a Van Gogh harsány színeit megszégyenítő virágtengerről, vagy éppen a több száz éves, ódon házfalakról készült fotók közül? Persze az örök érvényű szabályt itt is szem előtt kell(ene) tartani: a kevesebb több! Gyertek velem...

Erről beszélek:

Felhasználtam: Maya de Groot Sail Away

F67

Timinek, sok szeretettel, amiért eltüntette a szóellenőrzést a kommentelésnél. :-) A fotók a Margit-szigeten készültek, múlt szombaton.

F66

Na, ez az igazi terápia! Lehet szó fejfájásról, lelki bajokról, őrült főnökről vagy undok szomszédról: Wodehouse mindig segít! Mivel, a román kamionosokkal ellentétben, én nem tudok vezetés közben olvasni, ajándékba kértem (mindenféle ünnepek alkalmával) pár hangoskönyvet, Jó, tudom, hogy általában nem helyettesítik az olvasás élményét (mert ugye mégsem arról van szó, hogy így vagy úgy csupán befogadjunk egy történetet). Viszont vannak azok a hangoskönyvek, amiknél előadójuk (utánozhatatlan stílusával) rátesz egy lapáttal az amúgy sem elhanyagolható alapsztorira. A mellékelt fotón látható pedig ilyen. Szacsvay László, senkihez nem fogható módon tudja suttogni, kiáltani, üvölteni: disznó, hé!

Gyerekek, én könnyesre röhögtem magam mindkét, a CD-n elhangzó történeten. Komolyan mondom, alaptartozékként rendelném el tartani minden gépjárműben, az elakadásjelző háromszög mellett. Vagy könyvváltozatát kötelező olvasmányként rendelném minden letargiával küzdőnek illetve télvégi depresszióval bajlódónak. Fogadjátok meg tanácsomat: olvassatok Wodehouse-t!

És ha már itt tartunk: megosztanám veletek egyik korábban alkotott, Wodehouse által ihletett oldalamat.

Felhasználtam: Rucola Design, Createwings Designs, Cinara Castilho

F65

Hogy ne csak mindig virágokat mutogassak. Egy korai zsengém, az üvegfestős korszakomból.

Szökőévben egyszer...

... fáj a fejem. Most. Itt már csak a szilvapálinka segít. Még jó, hogy van itthon. De tényleg.

F64

Virágmániám nem ismer határokat.

F63

Most már hivatalos. Tavasz van! Kinyíltak az első krókuszok.