Szófiai élmények

Egy korábbról elmaradt úti beszámoló álljon most itt. Nemrég röpke két napot töltöttem a bolgár fővárosban, munka-munka-munka miatt. Egy ügynökség kiválasztásában segítettem a bolgár kollégákat és egyben megismerkedtem az ottani munkatársakkal.
Nekem Bulgáriáról csupán gyerekkori, tengerpartos élményeim vannak, azok pedig igen szépek. Még a boldog '80-as években látogattunk el a családdal háromszor is, nyaranta. Máig emlékszem a homokos tengerparta, a mellette húzódó sziklafalra, a kagylógyűjtésekre, a finom ételekre... Azóta ismét felkapott lett a  tenger középső szakasza, de ez - az elmondások szerint - magával vonta egykori bájának részbeni elvesztését is.
Vegyes érzelmekkel álltam az út előtt, magam is meglepődtem, hogy izgulok: aztán rájöttem, hogy részben amiatt, mert nem beszélem az ország nyelvét! :-) De mivel két hét alatt nem lehet megtanulni bolgárul, akárhogy is szerettem volna, maradt a bizodalom abban, hogy majd csak lesz valahogy... Persze utólag jót kuncogok az egészen, hiszen minden flottul ment.
A bolgárok nagyon kedvesek (tudom, tudom: egy népről általában nem lehet kijelenteni bármit is), nyitottak, barátságosak voltak. A szállodából küldtek autót a reptérre és Pavel várt egy táblával a kezében, rajta a nevemmel. A szálloda korrekt volt, semmi extra, legnagyobb előnye, hogy 10 perc sétára van a bolgár cég központjától. A munka java részét első nap letudtuk (hosszú volt, nem tagadom). Este azonban kárpótolt bennünket egy kis városnézés és egy fantasztikus étterem. Isteni ételeket lehet általában enni: rengeteg zöldséget, különféle húsokat, és azok a sajtok... Olyan paradicsomot ettem március elején, mint amit itthon nyáron szoktunk... Nem tudom, hogyan csinálják. Hja persze, a bolgárkertészek tudják a dolgukat! :-)

A város nem valami szép, igaz a templomok lenyűgözőek.

Meg van benne pár régi, nagyonszocialista épület, amit jelenleg is használnak.

Ez volt régen a szocialista párt központja

Az elnöki palota

Egyik kollégám jóvoltából előre fel voltam készítve pár dologra, így csak kicsit sokkolt a panelrengeteg, a kint száradó ruhák és az antennahalmaz, a katasztrofális közutak, a taxisofőrök "haláli" vezetéstechnikája... Viszont gomba módra szaporodnak a bevásárlóközpontok, a boltok teli vannak (jóféle) áruval, az emberek jól öltözöttek. Csak azt sajnálom, hogy nem volt idő ellátogatni egy kis faluba, hogy felvásároljam a helyi sajtkészletet. Állítólag ott lehet csak igazán finomakat venni.
Még egy érdekesség: március 2-án érkeztem, pont egy nappal a bolgárok egyik ünnepe, a Martenica kezdete után. Kattintsatok ide, és olvassátok el, mi is ez, nekem nagyon tetszik! Én is kaptam ajándékba karkötőket (sodrott szalag)...

Igaz ugyan, hogy egy héttel hazaérkezésem után ledöntött egy dátha, ami még most is kínoz (szegény szomszédok, remélem, alszanak a köhögésem ellenére), de remélem, általánosságban csupa jót hoznak nekem a kis karszalagok... Minden esetre mindenkinek javaslom, hogy ha teheti, látogasson el Bulgáriába: olcsón, nagyon jól szórakozhat! Én mindenképpen visszavágyom...