Húsvét Wachauban

Mint minden évben, idén is "menekültünk" kicsit, ezúttal a sógorokhoz. Az elmúlt években oly' sokszor haladtunk el az autópályán Melk mellett, és oly' sokszor jegyeztük meg fennhangon: ezt a várost, ezt a csodás apátságot egyszer meg kell nézni... Évekig nem történt semmi, aztán tavaly év végén tett követte az ábrándozást, lefoglaltuk a szállást. Mivel Melk városában nem találtunk megfelelőt, inkább a Duna túlpartján, Emmersdorfban választottunk egy nagyon takaros (mi más is lehetne Ausztriában?), faluszéli fogadót, lelkes-kedves tulajdonosokkal.

Mint kiderült Wachau, az a tájegység, ami a Duna északi partján terül el Emmersdorftól Kremsig (kb.) nagyon híres barackjairól, körtéiről. Kóstolgattuk is lelkesen ezeket a gyümölcsöket, elsősorban pálinka, likőr és lekvár formájában. :-) Emellett én külön kiélveztem a medvehagymaszezon adta lehetőségeket, és nem voltam rest minden alkalommal krémlevest rendelni vacsorára. Megunni, azt bizony nem lehet...

Jókat kirándultunk, először tavaszi napsütésban, aztán szélben, aztán hóban-fagyban. De a vidék kastélyai, várai, templomai és apátságai minden kalandot és viszontagságot megérnek! Fantasztikus, mennyire ápolt, gondozott minden. És hogy a Húsvét vasárnap reggelre leesett 30-40 cm havat már 8 órára letakarították a legutolsó kis hegyi útról is... ez bizony egyenesen hátborzongató és hihetetlen. Ünnepnap ide vagy oda, a reggeli misére oda kell érni: felcsatolták a traktorokra a hóekét és uccu neki, indultak takarítani.

Az osztrák húsvéti díszeknek, virágoknak pedig - lehet mondani, hogy giccses, hogy túl sok, de nekem nagyon tetszik - nincs párja...

Így telt tehát 2013 Húsvétja. Soha rosszabbat!!! :-)