Heltai Jenő: Mikor ő nálam volt
Eljött hozzám drága nagysád?
Meghatotta önt dalom?
Oh, mi ritka már manapság
ez a kedves bizalom!
Csakugyan, hát mondja, nem fél,
hogy utóbb még hírbe jön?
“Kérem, hisz egy gentlemannél…”
Köszönöm, oh köszönöm!”
Tudom, mit kíván a bon-ton,
mit kiván az etikett,
édesem, szavamra mondom,
teljesen nyugodt lehet.
Mint urának jó barátja,
tiszteletben tartom önt,
ugye érti, megbocsátja
ezt a rengeteg közönyt?
Bár az ajkam azt hazudja,
hogy közömbös énnekem,
ugye érti, ugye tudja,
hogy szeretem, szeretem!
És hogy forr a vér eremben,
nemde azt is sejti már?
De lovagnak ismer engem
s annak is tart, ugyebár?
S most bocsánat, drága nagysád,
hogy önt keblemre vonom,
kérem, tegye le kalapját
s csókoljon meg, asszonyom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése